Mt
4,18–22. Az első négy tanítvány elhívása
Az egyház ma Szent András apostolra, az első meghívottra emlékezik. Ez az ünnep arra emlékeztet minket, hogy a keresztény elsősorban tanítvány, vagyis olyan ember, aki hallgatja és követi az Urat. A most elkezdődött liturgikus év nem más, mint Jézus követésének éve, az evangélium hallgatásának éve, hogy növekedhessünk az Úr és a testvérek szeretetében. Ezért ennek a – János evangéliuma szerint első – tanítványnak a meghívása ma is példaértékű. András, Jónás fia és Simon Péter testvére Betszaidából származott és testvérével együtt halász volt. Jézus akkor hívta magához, amikor épp a hálókat javította, amelyeket azonnal otthagyott és követte a Mestert. A hagyomány szerint Szíriában, Kis-Ázsiában és Görögországban hirdette az evangéliumot, és Patrasz városában halt meg keresztre feszítve, mint mestere. Az ortodox egyházak a konstantinápolyi egyház első püspökeként tisztelik. Márk evangéliuma az első négy meghívott tanítvány közé sorolja. A Jézussal való találkozás után ugyanis mindannyian a követésére szegődtek. Az egyház, minden keresztény közösség, minden vallási tapasztalat mindig egy találkozással kezdődik. Ez azonban nem valami sietős köszönést jelent, és nem is szalontársalgást. Milyen gyakran töltjük mi az időnket csevegéssel, pazaroljuk el hiábavaló fecsegéssel! Jézus egyszerű, világos meghívást intéz a tanítványokhoz: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” András és testvére, Simon, másik nevén Péter, hallgatnak a hívásra, elhagyják hálóikat és követik őt. De miért is kövessék? Nehéz az Isten által kínált jövőről beszélni olyan embereknek, akik hozzánk hasonlóan Isten szavának és szeretetének analfabétái. A mester megtalálja azt az egyetlen módot, ahogyan érthetően elmagyarázhatja ezeknek a halászoknak az Isten szerinti jövőt, amellyel fellelkesítheti őket: „halászok maradtok, de emberhalászok”. Ezért a halászatért ott kell hagyniuk a megszokott bárkájukat; a víz helyett az emberek földjén kell járniuk, amely talán még a tó vizénél is ingatagabb és bizonytalanabb. Ez a tenger már nem vízből áll, hanem férfiakból és nőkből, emberek tömegéből, akik a tengerhez hasonlóan elnyelik és magukkal sodorják őket. András, másik három társával együtt, elfogadja Jézus meghívását. Nem te vagy az, aki döntesz, valaki más az, aki rád tekint, szeret és hív téged. Valójában Jézus az első emberhalász, ő hívja ezeket az egyszerű, szegény halászokat. Nem a mi dolgunk megítélni, méltók vagyunk-e a meghívásra vagy sem, illetve valaki más méltó-e rá. Az effajta ítélkezés a világ logikáján alapul. Az evangéliumi terv szerint a mi dolgunk csupán az, hogy meghalljuk a meghívást, elfogadjuk és válaszoljunk rá, ahogyan ez a négy férfi tette. Jézus követése nem hősök és kiválasztott lelkek döntése. Az első négy tanítvány egyszerű halászember volt: meghallgatták Jézust, bíztak benne és követték. Ebben rejlik a hit és az egész egyház titka.
