December 31., kedd

Hálaadás az Úrnak az elmúlt évért

1Jn 2,18–21 – Elérkezett az utolsó óra, a döntés ideje

Karácsonyi imádság 

¹⁸Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, támadt is már sok antikrisztus. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. ¹⁹Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók. ²⁰Ti azonban fel vagytok kenve a Szent által, és mindnyájan tudjátok ezt. ²¹Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem mint olyanoknak, akik ismerik, és azt is, hogy semmi hazugság nem származik az igazságból.

Elérkeztünk a napév végéhez, és a János első leveléből vett olvasmány ezzel a kijelentéssel kezdődik: „Itt az utolsó óra.” Egy ősi hagyomány arra hív, hogy a Te Deumot énekeljük, az ősi hálaéneket a napokért, amiket az Úr adott nekünk. Jól tudjuk, hogy konvencionális dátumról van szó. Mégis jó, ha emlékezünk rá, hogy az idő nem egy jelentőség nélküli dimenzió az emberi létezés számára, és életünk napjai nem tartanak örökké. Sőt, a napok és az évek elmúlnak, és nekünk nem szabad ezeket eltékozolnunk. Ugyanis a történelem nem egy üres burok: az üdvösségünk helyszíne, a hely, ahol a jó és a rossz, a szeretet szabadsága és a bűn szolgasága közötti kemény küzdelem zajlik. János apostol kiemeli ezt a harcot, és rámutat az antikrisztussal azonosított hamis próféták jelenlétére. Az utolsó óra a döntő ütközet ideje. Az evangéliumokban Jézus többször figyelmeztette tanítványait „az idők végére”. Az Újszövetség nyelvén, amikor János azt mondja, hogy itt az utolsó óra, nem azt jelenti, hogy elközelgett a történelem vége, inkább azt, hogy elérkezett a döntés ideje, amikor ennek a nemzedéknek véglegesen határoznia kell Jézus és az evangélium mellett. A hívőknek minden keresztény nemzedékben végleges döntéseket kell hozniuk, szilárdan ki kell tartanunk Jézus mellett és föl kell vállalnunk a feladatot, amit az Úr ránk bízott: meg kell változtatnunk a világot, hogy siettessük Isten országát. Nem halogathatjuk döntésünket más pillanatokra, hiszen azt sem tudhatjuk, lesz-e még belőlük. János szomorúsággal említi, hogy a hamis próféták (az antikrisztusok) „közülünk mentek ki, de nem voltak közülünk valók”. Őket „nem kente föl a Szent”, nincs meg bennük Jézus Lelke. Nem elegendő ugyanis fizikailag a hívők közösségébe tartozni, be kell fogadnunk a Lelket, aki áthatja, belsőleg is részt kell vennünk életében. Ezt jelenti, hogy a birtokunkban van a „tudomány”, vagyis az evangélium bölcsessége. Az apostol arra buzdít, maradjunk szilárdak az evangéliumban, és így közösségben maradunk az Atyával. Miközben véget ér ez az év, és elkezdődik az új, adjunk hálát az Úrnak az időért, amit nekünk ajándékozott, kérjük Istent, hogy segítsen bennünket az új évben, és hagyjuk, hogy az ő szava vezessen bennünket: ez legyen a világosság lépéseinkhez.

Karácsonyi imádság

December 30., hétfő

Laurindo és Madora emlékezete, a Sant’Egidio közösség két mozambiki fiataljáé, akik a háborúban haltak meg; velük együtt emlékezünk meg minden fiatalról, akik a konfliktusok és az erőszak miatt haltak meg

1Jn 2,12–17 – Ti megismertétek az Atyát

Karácsonyi imádság 

 ¹²Írok nektek, gyermekeim, mert bocsánatot nyernek bűneitek az ő nevéért. ¹³Írok nektek, apák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. ¹⁴Írtam nektek, kisdedek, mert megismertétek az Atyát. Írtam nektek, apák, mert megismertétek azt, aki kezdettől van. Írtam nektek, fiatalok: erősek vagytok, Isten igéje megmarad bennetek, és a gonoszt legyőztétek. ¹⁵Ne szeressétek a világot, sem azt, ami ebben a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete, ¹⁶mert minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége. Ez nem az Atyától, hanem a világtól van. ¹⁷Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is. De aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

János apostol ünnepélyes, hármas megszólítással fordul e levelében minden hívőhöz. „Gyermekeimnek” szólítja őket, mert az ő jóvoltából születtek a hitre, de „apáknak” is, mert az ő feladatuk, hogy az Egyház új hívekkel gazdagodjék, és „ifjaknak”, vagyis erőseknek, mert ha megőrzik magukban Isten szavát, akkor győzedelmeskednek a gonosz hatalma fölött. János arra buzdítja a híveket, hogy ne szeressék a világot és a világ dolgait, mert ha így tesznek, eltávolodnak Isten szeretetétől. Jánosnál a világ nem egyszerűen a teremtést jelenti, hanem a gonosz hatalmának alávetett földi valóságot (vö. Jn 12,31), amely következésképpen szemben áll Isten országával, a szeretet és a béke országával. A Jézus által körvonalazott ellentét juthat eszünkbe: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.” (Mt 6,24) A hívőnek vigyáznia kell, nehogy a gonosz hatalma, amely a bujaság által befészkelődik a szívbe, és elkerülhetetlenül gonosz tettekre vezet, magával sodorja. János példát is hoz erre, amikor arról ír, hogy a test kívánsága a szem kívánságában és a gazdagság kevélységében mutatkozik meg. Aki hagyja, hogy ezek az ösztönök vezessék, eltávolodik Istentől, és magával sodorja a világ esendősége. A világ azonban elmúlik, emlékeztet János, ahogy Pál is írta a korintusiaknak: „ez a világ elmúlik” (1Kor 7,31). Aki viszont Isten akaratát teljesíti, „megmarad örökre”, megmarad a szeretetben.

Karácsonyi imádság

December 29., vasárnap: a názáreti Szent Család ünnepe

Szent Dávid próféta emléknapja: neki tulajdonítanak több zsoltárt (ősidőktől fogva a zsoltárokból táplálkozik a zsidók és a keresztények imádsága); Canterburyi (Becket) Szent Tamás (†1170) emléknapja, aki az igazságosságnak és az Egyház méltóságának védelmezője; Boldog Salkaházi Sára emléknapja, akit 1944-ben ezen a napon lőttek a Dunába, mert zsidó asszonyok és lányok életét mentette

Sir 3,2–6.12–14; Zsolt 128 (127); Kol 3,12–21; Mt 2,13–15.19–23

Karácsonyi imádság 

A karácsonyt követő első vasárnapon az angyal hozzánk is úgy szól, mint Józsefhez: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját!” Igen! Most azonnal magunkkal kell vinnünk a Gyermeket, be kell fogadnunk szívünkbe, életünkbe, gondolatainkba. Hiszen a karácsony éppen ezt jelenti: magunkkal vinni a Gyermeket. A szent liturgia ma a názáreti Szent Családot láttatja velünk. Isten Igéje e különleges családdal kapcsolatban több gondolatot is ébreszt bennünk. Álljunk meg most egy pillanatra kettőnél ezek közül. Az első ilyen gondolat, hogy a gyermekeknek apára és anyára van szükségük, ahogy Jézusnak is. Ezt a szempontot olykor alábecsüljük és megfeledkezünk róla. A szülőkben is felülkerekedhet saját érdekük, anélkül hogy figyelembe vennék, a kicsinyeknek apára és anyára van szükségük. Szülők nélkül a kicsik nem tudnak testben és lélekben egészségesen növekedni. Elmondhatjuk azt is, hogy olykor nem elég, ha van család. Igen, különösen akkor nem, ha nincs benne anyai és apai szeretet. A karácsony újra elmondja mindenkinek, minden családnak: fogadják be Jézust, fogadják el a gyermekeket. Amikor az Egyház arra hív minket, hogy Máriát és Józsefet Jézussal együtt szemléljük, azt emeli ki, hogy a gyermekeknek, főként kicsi korukban, mennyire szükségük van a családra. Jézus is így volt ezzel.

El kell azonban gondolkodnunk egy másik dolgon is. Máriának és Józsefnek is szüksége volt Jézusra. Nélküle ez a család meg sem született volna, hiszen közvetlenül Isten misztériumához kötődik, amelynek a középpontja az életet nemző dimenzió. A Hiszekegyben azt valljuk a Szentháromság titkáról, hogy a Fiú „született, de nem teremtmény”. A szeretet titkában benne rejlik a nemzés misztériuma is. Mária és József példás figyelemmel vették körül Jézust. Megmentik Heródes vad erőszakától, segítik a növekedésben, megkeresik, amikor elvész. Hallgatnak rá, amikor tekintéllyel szól hozzájuk. Jézus marad a család középpontja és a szeretet tanítómestere.

Ha arra a gyenge gyermekre tekintünk, és magunkhoz vesszük, tudni fogjuk – ahogy Sirák fia írja – tisztelni elaggott apánkat és anyánkat, és együttérzünk velük, ha értelmük csökken, nem pedig megvetjük őket. A betlehemi Gyermek arra tanít, hogy meglássuk és szeressük a gyermekeket, a mieinket és másokéit is; és a szülők jobban fogják tudni szeretni egymást. Aki befogadja Jézust, megtanul szeretni; aki viszont csak önmagát fogadja be, gonosszá válik. A jövőben is a názáreti család az az ikon, amire föltekinthetünk, hogy családjainkat szilárddá tegyük a szeretetben, és erőssé egy igazságos világ építésére, ahol a béke uralkodik.

Karácsonyi imádság

December 28., szombat

Aprószentek emléknapja; imádkozzunk mindazokért, akik erőszak áldozataként halnak meg, az anyaméhtől az időskorig

 

Mt 2,13–18 – A betlehemi gyermekgyilkosság

Karácsonyi imádság 

¹³Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: »Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.«
¹⁴Erre ő fölkelt, éjjel maga mellé vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba.

¹⁵Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott:
»Egyiptomból hívtam ki fiamat«
.

¹⁶Akkor Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant, és embereit elküldve megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől. ¹⁷Így beteljesedett az ige, amit Jeremiás próféta mondott: ¹⁸‘Hang hallatszik Rámában,
nagy sírás és jajgatás:
Ráchel siratja fiait,
és nem akar vigasztalódni,
mert nincsenek többé’

A keleti és a nyugati egyház egyaránt tiszteli az aprószenteket, akiket azért mészároltatott le Heródes, hogy eltegye láb alól Jézust. „Még nem beszélnek, és már Krisztus hitvallói! Még nem képesek harcba szállni, de már győzedelmesen viselik a mártírhalál koszorúját” – énekli az egyik egyházatya. Heródes fél, hogy elveszíti hatalmát, és ez a félelem még egy gyermekkel szemben is arra ösztönzi, hogy hallatlan kegyetlenséggel járjon el. Heródes mindenáron menteni akarja hatalmát, akár soha nem tapasztalt, semmivel sem igazolható mészárlásra is képes érte – ahogy értelmetlen oly sok mészárlás ma is, éppúgy, mint a migránsok halála. A gonosz erőszak ellenpontja József, akinek semmiféle hatalma nincsen, hite az egyetlen ereje. Ismét hallgat az angyalra, engedelmeskedik szavának: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba.” Nem csak a múltról szól ez az evangéliumi rész, sőt hihetetlenül aktuális. Gyermekek millióival végez ma is az éhség és a betegségek. Sokan esnek erőszak, gyermekrablás és kizsákmányolás áldozatául. Hány és hány leli a kicsinyek közül a halálát háborúk és konfliktusok elől menekülve, azok kegyetlen közönyétől körülvéve, akik nem indulnak meg még őket látva sem, akiket teljes joggal nevezhetünk az új aprószenteknek. E kegyetlenség láttán föl kell lángolnia a haragnak! S a keresztényeknek és jószándékú embereknek Józsefhez hasonlóan hallgatniuk kell az Úr angyalára, és magukhoz kell venniük ezeket a kicsinyeket, hogy kimentsék őket a gonosz fejedelmének és ostoba szolgáinak gyilkos rabságából.

Karácsonyi imádság