Augusztus 31., kedd

 

Augusztus 31., kedd

Arimateai Szent József és Nikodémus emléknapja: az Úr tanítványai voltak, akik várták Isten országát.

Mt 27,57–61 – A temetés

Ezen a napon az Egyház Arimateai Józsefre emlékezik, aki tehetős ember volt, földbirtokos, „előkelő tanácsos (…) aki maga is várta az Isten országát” (Mk 15,43). Mind a négy evangélista megemlékezik róla a szenvedéstörténet végén. Megjegyzik, hogy Jézus tanítványa lett, de titokban, mert félt a zsidóktól. Ám egyszer csak eljött a pillanat, hogy nyilvánosan színt valljon. Ez Jézus halálának pillanata volt, amikor a tanítványok elhagyták Mesterüket. Amikor úgy tűnt, már mindennek vége, József összeszedte a bátorságát, és Pilátus elé állt, hogy elkérje Jézus testét. Pilátus kiadta neki, József pedig – jegyzi meg az evangélista – „tiszta gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új sírboltjába helyezte”. Föltehetjük a kérdést, vajon honnan volt Józsefnek ehhez bátorsága. A választ nem ismerjük, de az egyértelmű, hogy a gonosz, mely egészen addig akadálytalanul működött, váratlanul egy jó emberre akadt, aki szembeszegült hatalmával. Arimateai József könyörületessége ellenpontot képez a tanítványok menekülésével. Jézus halála nem volt hiábavaló, Józsefben máris meghozta első gyümölcseit. Egy jó ember elegendő bátorságot talált ahhoz, hogy szembeszálljon a gonosszal, megmutatva ezzel, hogy az irgalmasság a legfélénkebbek szívét is mozgásba hozza. Azon a péntek estén, amikor az éjszaka mindent beborított, József felmutatta a szeretet erejét. Fogta Jézus testét, és elhelyezte egy új sírban, melyet nemrégiben vájtak a Golgota tövében. Mintha ez az új sírbolt is arra utalt volna, hogy Jézus, aki elsőként lett eltemetve benne, elsőszülött a holtak és elsőszülött a feltámadottak között.

Imádság az Úr anyjával, Máriával

Augusztus 30., hétfő

 

Lk 4,16–30 – Jézus Názáretben

Ezen a napon elkezdjük Lukács evangéliumának olvasását, mely elkísér minket a liturgikus év végéig. Az evangéliumi szakasz beszámol Jézus nyilvános igehirdetésének első lépéseiről.

Lukács részletesen leírja a názáreti zsinagógában lejátszódó jelenetet, mintha bennünket is szeretne a lehető legjobban bevonni a történtekbe. Szombat van, és Jézus megjelenik a zsinagógában a szertartás alatt. Nem ez az első alkalom, hogy Jézus bemegy a templomba. Az evangélista megjegyzi, hogy ez szokása volt. Izajás szövegét olvassa, melyben arról van szó, hogy a foglyok megszabadulnak, a vakok visszanyerik a látásukat és a szegényeknek hirdetik az evangéliumot: Izajás az örömhírről írt. Jézus lezárja a tekercset, és egy határozószóval megkezdi az első prédikációját: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” A próféta szavait beilleszti a történelembe, a mához köti. Isten szava nem elvont beszéd, nem tan, amit el kell sajátítani, nem erkölcsi norma, amit át kell ültetni a gyakorlatba. Sokkal több ezeknél. Olyan szó, mely behatol az emberi történelembe, hogy forradalmi változások kovásza legyen. Isten szava kreatív, olyan, amilyen a teremtés pillanatában volt. Ha befogadjuk, az azt jelenti: megengedjük, hogy faggasson, nyugtalanítson, átalakítson. Jézus kijelentette, hogy Izajás szavai végre beteljesedtek. A hallgatóság kezdetben pozitívan reagált, „mindenki helyeselt neki, és csodálkozott” a bölcsességén. Ez a csodálat viszont inkább etnikai okra vezethető vissza, nem valódi ámulatra. Az evangélium végtére is nem akar csodálatot és megdöbbenést kelteni, sokkal inkább a szívünk megváltoztatását követeli. Jézus keserűen jegyzi meg: „egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában.” Ebben áll hitetlenségük: visszautasítják, hogy Isten emberi módon beszéljen és munkálkodjon a hétköznapokban; nem hiszik, hogy a világ és az élet megváltozhat. Jézus meghirdeti „az Úr kegyelmének esztendejét”, vagyis az új idők kezdetét. Ez Isten ideje, mely elkezdődik minden ember szívében, aki befogadja az ő szavát.

Imádság a szegényekért

Augusztus 29., évközi 22. vasárnap

 

Keresztelő Szent János vértanúságának emléknapja: az Úr előfutára volt.

MTörv 4,1–2.6–8; Zsolt 15 (14); Jak 1,17–18.21b–22.27; Mk 7,1–8.14–15.21–23

„Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.” Szent Jakab apostol levelének szavai bevezetnek minket ennek a vasárnapnak az evangéliumába. Néhány írástudó és farizeus, látván, hogy Jézus tanítványai nem tartják meg az étkezés előtti tisztasági előírásokat, úgy érzi, jogában áll felelősségre vonni őket.

Jézus Izajás szavaival (Iz 29,13) válaszol. Az elmaradt rituális tisztálkodás miatti kritikához kapcsolódva rámutat a Törvény lényegére, és világossá teszi, mi az, ami valóban tisztátalan, és nem méltó Istenhez. A tisztátalanság nem a dolgokban rejlik, hanem az ember szívében: „az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság.” Ezzel Jézus egyértelművé teszi, hogy a rossz nem véletlenül születik. Megvan a maga táptalaja: az emberi szív, és megvannak, akik gondozzák: maguk az emberek.

Mi, emberek vagyunk felelősek ennek a világnak a keserűségéért, ki jobban, ki kevésbé, de senki sem mentes a felelősségtől. Túl gyakran feledkezünk meg a szívünkről, mert azt gondoljuk, hogy a lényeg a szervezeti felépítés megváltoztatásán vagy a törvényeken múlik. Természetesen ezekről sem szabad megfeledkezni. Ám a rossz elleni küzdelem helyszíne az ember szíve; itt kell megvívni a csatákat a világ megváltoztatásáért. Ezért mindig az ember szívébe kell elvetni az evangélium magját, amiből a szolidaritás, a barátság, a türelem, az alázat, az áhítat, az irgalmasság, a megbocsátás gyümölcsei teremnek. Emlékezzünk vissza az ismert példabeszédben szereplő magvetőre, aki jókor reggel elindult vetni. Ugyanezt teszi napjainkban is: hűséggel, nagylelkűen és bőségesen veti a magot az emberek szívébe. A mi feladatunk, hogy befogadjuk ezt az igét, és növeljük magunkban. Nem csupán arról van szó, hogy vigyázzunk, ne fojtsa el a nehézkességünk, hanem segítenünk is kell, hogy gyümölcsöt teremjen. Jakab apostol, szinte Jézus szavait kommentálva, kijelenti: „Fogadjátok szelídséggel a belétek oltott tanítást, ez képes megmenteni lelketeket. A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.”

Imádság az Úr napján

Augusztus 28., szombat

 

Augusztus 28., szombat

Szent Ágoston (†430), Hippó (ma: Algéria) püspöke, egyháztanító emléknapja.

Mt 25,14–30 – Példabeszéd a talentumokról

Jézus a mennyek országának Urát egy gazdához hasonlítja, aki javait szolgáira bízza: öt talentumot az elsőre, kettőt a másodikra, egyet a harmadikra. Amíg az úr úton van, a szolgák feladata, hogy kezeljék ezeket a talentumokat. Nem ők a vagyon tulajdonosai, csak a kezelői. Nem az a feladatuk, hogy pusztán megőrizzék a javakat, hanem gyarapítsák a vagyont. Ez a példázat túlmegy a hűséges szolgáról szóló beszéd tanításán. Nem elég teljesíteni a gazda által kiszabott feladatot, hanem azon kell fáradozni, hogy növekedjen a vagyon. Az első szolga, aki öt talentumot kapott, munkához lát, és megforgatva megkétszerezi a tőkét. Ugyanezt teszi a második szolga is a két rábízott talentummal. A harmadik viszont gödröt ás a földbe, és abba rejti el az egyetlen talentumot, amit kapott. Ez a talentum, ezek a talentumok magát az evangéliumot jelentik: a mi felelősségünk, hogy gyümölcsöt hozzon. A javakból mindenki „rátermettsége szerint” részesül, írja az evangélista. Ezért senki sem mondhatja, hogy képtelen élni vele, hogy nincsenek meg az adottságai ahhoz, hogy gyümölcsöztesse. Egyetlen tanítvány sem kereshet mentségeket (mint például a gondolkodásmódja, a természete, a testi adottságai), amik miatt nem képes továbbadni az evangéliumot, mivel ez nem saját kezdeményezésünk. Az Úr bízta ránk a feladatot, és megadta hozzá a kellő erőt is. Az evangélium földbe ásása azt jelenti, hogy önzésünk kicsiny gödrébe rejtjük, képzeletünk szűk horizontjához igazítjuk. Amikor azzal takarózunk, hogy félünk a Gazdától, valójában attól tartunk, hogy föl kell adnunk a nyugalmunkat. Ezzel eltemetjük az evangéliumban rejlő missziós erőt. Jézus leleplezi ezt a kétszínűséget. A harmadik szolgánál nem a talentum volt kevés, hanem a hit és a bizalom, hogy az a talentum, vagyis az evangélium képes gyümölcsöket hozni. Az első két szolga, bár különböző képességeik voltak, megkapta nagylelkű engedelmessége jutalmát.

Előesti imádság

Augusztus 27., péntek

 A szír egyház Zakeusra emlékezik: fölmászott egy fára, hogy lássa az Urat, és elnyerte a szív megtérésének ajándékát.

Lk 19,1–10 – Zakeus

Az Egyház ezen a napon Zakeusra, a vámosra emlékezik, aki befogadta a házába Jézust. Lukács evangélista azt írja, hogy Jézus a Jerikó felé vezető úton Zakeusra emeli a tekintetét, aki, mivel alacsony termetű volt, felmászott egy fára. Alighogy meglátja, Jézus a nevén szólítja. Az Úr valóban Jó Pásztor, aki név szerint ismeri juhait, és megszabadítja őket szomorú, gyötrelmes sorsuktól. Olyan tömegtársadalomban, mint a mienk, ahol az emberek névtelenségre vannak kárhoztatva, Jézus közvetlen, pásztori viselkedése nagy lecke számunkra. Képzeljük el Zakeus megdöbbenését, amikor Jézus megszólítja. Ő egy vámos, egy bűnös, Jézus mégis a nevén szólítja. Ő akarta látni Jézust. Ám Jézus nem csupán látni akarja, sokkal többre vágyik ennél: szeretni, meglátogatni, és megváltoztatni a szívét, az életét. Jézus hívására Zakeus gyorsan lemászik a fáról, és örömmel befogadja őt a házába. Ezúttal a gazdag ember nem távozik szomorúan, mint az a bizonyos ifjú, aki nem tudott lemondani vagyonáról. A találkozás megváltoztatta Zakeust: immár boldog ember, megújult a szíve. A találkozás után elhatározza, hogy visszaad mindent, amit ellopott, és vagyona felét a szegényeknek adja. Így kezdődik a megtérése, többé már nem ugyanaz az ember, aki korábban volt. Zakeus kijelöl a maga számára egy mértéket; nem azt mondja ugyanis, hogy „mindent odaadok”, hanem hogy „a felét adom”, és így is cselekszik. Zakeus ma arra ösztönöz minket, hogy ne halogassuk a dolgokat, ne engedjük át magunkat a beletörődésnek, és soha ne higgyük, hogy a világot nem lehet megváltoztatni.

A Szent Kereszt imádsága