Augusztus 31., csütörtök

Arimateai József emléknapja. Az Úr tanítványa volt, aki „várta Isten országát”.

Mt 27,57–61. A sír

 Imádság az egyházért

 ⁵¹És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, ⁵²a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste. ⁵³Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. ⁵⁴A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: »Ez valóban Isten Fia volt.« ⁵⁵Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. ⁵⁶Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.⁵⁷Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. ⁵⁸Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. ⁵⁹József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba, ⁶⁰és betette sziklába vágott, saját, új sírboltjába. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment. ⁶¹Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral szemben 

A mai napon az egyház Arimateai Józsefre emlékezik, aki tehetős ember volt, földbirtokos, „előkelő tanácsos [..] aki maga is várta az Isten országát” (Mk 15,43). Mind a négy evangélista megemlékezik róla a szenvedéstörténetben. Megjegyzik, hogy Jézus tanítványa lett, de titokban, mert félt a júdeaiaktól. Most azonban eljön a pillanat, hogy nyilvánosan előálljon. Ez Jézus halálának pillanata, amikor minden tanítványa elhagyta a Mestert. Ekkor, mikor úgy tűnt, már mindennek vége, József összeszedi bátorságát, és elmegy Pilátushoz, hogy elkérje Jézus testét. Feltehetjük a kérdést, vajon honnan veszi József ehhez a bátorságot? Nikodémus, Jézus tanítványa is összegyűjti a bátorságát, és felkeresi Jézust, de ő is titokban. A nap már nyugodni készült, és az éj kezdett leereszkedni Jeruzsálemre. A nap fényeivel együtt ama mester szavainak ereje is kezdett kihunyni. Úgy tűnt, e szégyenteljes halállal most már mindennek vége. De íme, Arimateai Józsefnek mégis van bátorsága kilépni a nyilvánosság elé: elkeseredett haragja, amelyet ama halál kapcsán érzett, arra ösztönözte, hogy nyilvános jelét adja a Mester iránti szeretetének. A Gonosz, aki ez idáig akadály nélkül vitte végbe tervét, most belebotlik egy jó emberbe, aki szembeszáll hatalmával, s így az irgalmasság ellenáll a menekülésnek, a közömbösségnek és a hűtlenségnek. Az a halál nem volt hiábavaló. Egy jó ember szembeszállt a gonosszal, és irgalmas szeretetet tanúsított. József rátalált Nikodémusra, aki szintén titokban volt Jézus tanítványa, és ők ketten nyilvánosan is tanúságot tesznek a Mester iránti szeretetükről. Máté evangélista megjegyzi, hogy József „gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte”. Azon a péntek estén, miközben az éjszaka mindent beborítani látszott, a két tanítvány a fény erejével legyőzi félelmét és a szeretet erejéről tesz tanúságot. 

 

Imádság az egyházért

Augusztus 30., szerda

ApCsel 7,1–57. István beszéde

Imádság a szentekkel

¹A főpap erre megkérdezte tőle: »Csakugyan így áll a dolog?« ²Ő pedig azt felelte: »Férfiak, testvérek és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, midőn Mezopotámiában tartózkodott, és mielőtt Háránba költözött. ³Így szólt hozzá: ‘Menj ki földedről és rokonságodból, s jöjj arra a földre, amelyet mutatok neked’. ^{(Ter 12,1) 4}Erre elhagyta a káldeaiak országát, és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után áthozta őt erre a földre, amelyen ti laktok most. ⁵Nem adott ugyan belőle neki talpalatnyi örökséget sem, de megígérte, hogy birtokul adja neki és utódainak őutána, bár nem volt még fia. ^{(Ter 12,7) 6}Isten ezt mondta neki: ‘Az ő utóda hontalanként fog lakni idegen földön, szolgaságba hajtják és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. ⁷De én – mondja az Úr –megítélem a nemzetet, amelynek szolgái lesznek, azután majd kivonulnak és szolgálni fognak nekem ezen a helyen’. ^{(Ter 15,13-14; Kiv 3,12) 8}Egyben megkötötte vele a körülmetélés szövetségét. Ábrahámnak így lett a fia Izsák, akit körülmetélt a nyolcadik napon, Izsáké pedig Jákob, Jákobé meg a tizenkét pátriárka. ⁹A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de Isten vele volt, ^{(Ter 37,11.28; 39,2) 10}s kiragadta őt minden viszontagságából. Kegyelmet s bölcsességet adott neki a fáraónak, Egyiptom királyának a színe előtt, úgyhogy az megtette őt kormányzónak Egyiptom fölé és a tulajdon egész háza fölé. ^{(Ter 39,21; 41,37-44; Zsolt 105,21) 11}Akkoriban éhínség és nagy nyomorúság sújtotta egész Egyiptomot és Kánaánt, s atyáink nem találtak élelmet. ¹²Mikor azonban Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, elküldte atyáinkat első ízben; ¹³a második alkalommal a testvérei megismerték Józsefet, és a fáraó előtt kitudódott a származása. ¹⁴József erre érte küldött és elhivatta atyját, Jákobot és egész rokonságát, hetvenöt lelket. ¹⁵Jákob tehát lement Egyiptomba, s aztán ő és atyáink meghaltak. ¹⁶Átvitték őket Szíchembe, és eltemették a sírba, amelyet Ábrahám vett meg ezüstpénzen a szichemi Hámor fiaitól. ^{(Ter 23,26-27) 17}Mikor azonban elközelgett az ígéret ideje, amelyet Isten Ábrahámnak adott, a nép gyarapodott és sokasodott Egyiptomban, ¹⁸amíg másik király nem támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet. ¹⁹Ez álnok módon bánt a népünkkel. Azzal sújtotta atyáinkat, hogy ki kellett tenniük csecsemőiket, hogy életben ne maradjanak. ²⁰Abban az időben született Mózes, akit Isten kedvelt. Három hónapig apja házában táplálták. ²¹Mikor azután kitették, a fáraó lánya felvette, és felnevelte saját fia gyanánt. ²²Mózes így oktatást kapott az egyiptomiak minden bölcsességében, és hatalmas lett szavaiban és tetteiben. ²³Mikor pedig betöltötte negyvenedik évét, feltette szívében, hogy meglátogatja a testvéreit, Izrael fiait. ²⁴Amikor meglátta, hogy egyikük méltatlanságot szenved, a védelmére kelt, és bosszút állt az igazságtalanságot szenvedőért azzal, hogy megölte az egyiptomit. ²⁵Azt hitte ugyanis, hogy testvérei megértik, hogy Isten az ő keze által ad nekik szabadulást, ám azok nem értették meg. ²⁶Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek, és békítgette őket: ‘Férfiak, ti testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?’ ²⁷De az, aki bántalmazta felebarátját, eltaszította őt, és így szólt: ‘Ki tett téged följebbvalóvá és bíróvá fölénk? ²⁸Csak nem akarsz megölni, ahogy megölted tegnap az egyiptomit?’ ²⁹Mikor Mózes meghallotta ezt a beszédet, elmenekült, és jövevény lett Midián földjén, ahol két fia született. ^{(Kiv 2,15) 30}Negyven esztendő eltelte után Sína hegyének pusztájában angyal jelent meg neki a csipkebokor lángoló tüzében. ^{(Kiv 3,2-3) 31}Mózes látta, és csodálkozott a látványon. Amint azonban odament, hogy megnézze, az Úr szólt hozzá: ³²‘Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene’. Mózes erre megrettent, és nem merte megnézni. ^{(Kiv 3,6) 33}Az Úr pedig azt mondta neki: ‘Oldd le lábad saruját, mert a hely, amelyen állsz, szent föld. ³⁴Jól láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát, hallottam sóhajtozásukat, azért szálltam le, hogy megszabadítsam őket. Jöjj tehát, elküldlek Egyiptomba’. ^{(Kiv 3,5.7-10) 35}Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor azt mondták: ‘Ki rendelt téged följebbvalóvá és bíróvá?’, Isten vezérül és szabadítóul küldte az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban. ^{(Kiv 2,14) 36}Ő hozta ki őket, közben csodákat és jeleket művelt Egyiptom földjén, majd a Vörös-tengernél és a pusztában negyven éven át. ³⁷Ez az a Mózes, aki megmondta Izrael fiainak: ‘Prófétát támaszt nektek Isten testvéreitek közül, hozzám hasonlót’. ^{(MTörv 18,15) 38}Ő volt az, aki a pusztai közösségből kapcsolatban állt az angyallal, aki Sína hegyén szólt hozzá és atyáinkhoz; ő vette át az élet igéit, hogy nekünk adja. ³⁹Ám atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem eltaszították, és szívük visszavágyott Egyiptomba. ⁴⁰Azért azt mondták Áronnak: ‘Készíts nekünk isteneket, vezessenek bennünket ők, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!’ ^{(Kiv 32,1) 41}És borjúképmást készítettek azokban a napokban, áldozatot mutattak be a bálványnak, és örömük telt önkezük alkotásaiban. ⁴²Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta őket, hogy szolgáljanak az ég seregeinek, amint meg van írva a próféták könyvében:
‘Vajon mutattatok-e be nekem
áldozati állatokat és áldozatokat
negyven éven át a pusztában, Izrael háza? ⁴³Inkább befogadtátok Molok sátrát
és isteneteknek, Refánnak csillagát,
a bálványképeket, amelyeket készítettetek,
hogy imádjátok őket.
Ezért Babilonon túlra viszlek majd el titeket’. ^{(Ám 5,25-27) 44}A szövetség sátra atyáinkkal volt a pusztában, amint Isten elrendelte nekik, aki Mózeshez szólt, hogy készítse el azt a látott minta szerint. ⁴⁵Ezt atyáink átvették, s be is vitték Józsuéval a pogányok birodalmába, akiket Isten kiűzött atyáink elől, Dávid napjaiig. ⁴⁶Ő kegyelmet talált Istennél, és könyörgött, hogy hajlékot emelhessen Jákob Istenének. ⁴⁷Végül csak Salamon épített neki házat. ⁴⁸Ámde a Magasságbeli nem lakik kezek alkotásaiban, amint a próféta mondja: ⁴⁹‘Az ég az én trónusom,
a föld pedig lábaim zsámolya.
Miféle házat építenétek nekem
– mondja az Úr –,
vagy hol lenne az én nyugodalmam helye? ⁵⁰Nem az én kezem alkotta-e mindezeket?’ ^{(Iz 66,1-2) 51}Ti keménynyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek! Ti mindenkor ellenálltok a Szentléleknek: amint atyáitok, úgy ti is. ⁵²Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Igen, megölték őket, akik annak az Igaznak eljöveteléről jövendöltek, akinek ti most árulói és gyilkosai lettetek, ⁵³ti, akik angyalok szolgálata által kaptátok a törvényt, de meg nem tartottátok.«

⁵⁴Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. ⁵⁵Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni. ⁵⁶Megszólalt: »Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől.« ⁵⁷Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak. 

István erőteljes beszédet mond a nép vezetőinek: ez a leghosszabb beszéd, amelyet az Apostolok cselekedeteiben Lukács följegyzett. István összefoglalja Izrael népe szabadulásának történetét, kezdve Ábrahám, majd Izsák és Jákob meghívásával, azután József történetével folytatja, akit testvérei magára hagytak, végül elérkezik Mózes meghívásához, akit az Úr arra választott ki, hogy megszabadítsa Izraelt az egyiptomi szolgaságból és elvezesse az ígéret földjére. István ezután rámutat Izrael népének újbóli engedetlenségeire, amikor nem hallgatott Isten szavára, amelyet prófétái által intézett hozzájuk. Sokukat meg is ölték, hogy elhallgattassák őket. Itt azután István félbeszakítja a történelmi elbeszélést, és közvetlenül a jelenlévőknek szegezi a vádat, hogy nem ismerték el az Igazat (Jézust), „akinek ti most árulói és gyilkosai lettetek, ti, akik angyalok szolgálata által kaptátok a törvényt, de meg nem tartottátok”. Beszéde zárásaként ezután azt a látomást írja le egyre dühösebb hallgatóságának, amelyet éppen abban a pillanatban szemlél: „Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől”. Szavait a főtanács ridegen visszautasítja: „megdühödtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene”, írja Lukács. Ez a látomás megkérdőjelezi a hatalmukat. Pedig István csupán Jézust látta, feltámadása teljességében. Hiszen egyedül az Úr Jézus menti meg életünket és e világ életét, senki más, legkevésbé a mi terveink vagy intézményes struktúráink. Jézusnak az emberek élete fölötti kizárólagos uralma mindig is ellenállást váltott ki, mert alapjaiban ingatja meg a gőg és az ámítás minden formáját. Istvánt kivonszolják Jeruzsálemen kívülre, ahogy az Úrral is tettek, és megkövezik.

Imádság a szentekkel

Augusztus 29., kedd

Keresztelő Szent János vértanúságának emléknapja, aki az Úr előfutára volt.

Márk 6,17-29. Keresztelő János halála

Imádság az Úr anyjával, Máriával

Mert Heródes volt az, aki embereivel elfogatta Jánost, és megkötözve börtönbe vetette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. ¹⁸János tudniillik figyelmeztette Heródest: „Nem szabad testvéred feleségével élned.” ¹⁹Emiatt Heródiás megharagudott rá, el szerette volna tétetni láb alól, de nem tudta. ²⁰Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta. ²¹Végül mégis eljött a kedvező alkalom. Születése napján Heródes lakomát rendezett főembereinek, tisztjeinek és Galilea előkelőinek. ²²Közben Heródiásnak a leánya bement és táncolt nekik, s Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.” ²³Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is.” ²⁴Az kiment és megkérdezte anyját: „Mit kérjek?” „Keresztelő János fejét” – válaszolta. ²⁵Visszasietett a királyhoz és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” ²⁶A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani. ²⁷Azon nyomban küldte a hóhért, azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az ment, és lefejezte a börtönben, ²⁸és tálcára téve elhozta a fejét, odaadta a leánynak, a leány pedig átnyújtotta anyjának. ²⁹Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és eltemették egy sírboltba.

Az egyház a kezdetek óta megemlékezik Keresztelő Jánosnak nemcsak a születéséről, hanem halálának napjáról is. János Heródes keze által szenvedte el a vértanúhalált, aki inkább hallgatott egy gonosz asszony szeszélyére, semmint a próféta kemény, de igaz szavára. Ő az utolsó, a legnagyobb próféta, aki a Messiás eljövetelét készíti elő. Az ő keménysége ellentétben áll azzal a megszokással, hogy a magunk érdekének vetünk alá mindent; lényeglátása segít megszabadulni a felesleges dolgoktól; az ő reménysége pedig arra emlékeztet bennünket, nem ismerhetjük fel Jézust, ha nem készítjük elő szívünket, ha nem nézünk szembe a szív és a világ megannyi helyének sivatagával. Hallgassuk hát az ő hangját, hogy utat készítsünk az Úrnak, aki eljön. A Keresztelő az igazságról és a szív megtéréséről prédikált. A király bizalmába fogadta őt. Heródiás viszont, akit a próféta prédikálása egyre jobban bosszantott, ki nem állhatta őt. Heródes sajnos nem tartott ki a próféta meghallgatásában. A félelem, amelyet János intelmei feltámasztottak lelkében, nem teremhette meg benne a megtérés gyümölcsét. Az igehirdetés elutasításának keserű tapasztalata ez, amely elkerülhetetlenül a szív megkeményítéséhez vezet, amíg egészen gonosszá nem teszi azt. Heródes, rossz szívvel ugyan, de hagyja, hogy a szeszélyek vezérelte események magukkal sodorják, és végül gyilkossá vált. Minden mást félresöpörve az adott szó fontosabb volt számára, mint a próféta élete. Heródes úgy döntött, hogy lefejezteti a Keresztelőt. Megromlott szíve gyilkosságra indította és arra, hogy megpróbálja a gonoszt győzelemre juttatni a jó felett. Egészen máshogy viselkedtek azok, akik a Jordán folyóhoz siettek, hogy a Keresztelőt hallgassák: ők azért gyűltek oda, mert felismerték, hogy ők maguk bűnösök, akik megbocsátásra, változásra és üdvösségre áhítoztak. János tanúságtétele – s az evangélium hirdetése mindenkor annak számít – felkészíti a szíveket az Úr befogadására. Ez történik a Keresztelő némelyik tanítványával is, miután meghallgatták a Jézusról szóló szavakat, követték őt. Ha nem hallgatjuk meg a próféta szavát, nem figyelünk buzdításaira és figyelmeztetéseire, azzal magát az Igét „fejezzük le", és hatástalanná tesszük az Úr befogadására hívó szót. Ne menjünk a sivatagba szél által derékba tört nádszálat keresni, vagyis egyet a sok kép közül, amelyet értetlenül nézünk; ne keressünk kényelmes, szép ruhába öltözött férfit, hisz az olyanok a királyok palotáiban vannak, ahogy a jólét megannyi hamis biztosítéka is. Hagyjuk, hogy az szólítson meg bennünket, aki a világban jelenlévő Urat mutatja meg nekünk, mert ő a várakozás embere. És csakis az ismeri fel a jelenlévő üdvösséget, aki képes várakozni, aki felkel álmából.

Imádság az Úr anyjával, Máriával

Augusztus 28., hétfő

Szent Ágoston egyháztanítóra (354-430) emlékezünk, aki Hippo (ma Algériában található) városának püspöke volt.

ApCsel 6,8–15. István letartóztatása

Imádság a szegényekért

⁸István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. ⁹Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és azokról, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. ¹⁰Nem tudtak azonban ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt. ¹¹Erre férfiakat küldtek ki alattomban, akik azt mondták: »Hallottuk őt, amint káromló szavakat mondott Mózesre és Istenre.« ¹²Ily módon felizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, akik azután összecsődülve megragadták őt és a főtanács elé vitték. ¹³Sőt, hamis tanúkat is állítottak, hogy mondják azt: »Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. ¹⁴Hallottuk ugyanis őt, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerontja majd ezt a helyet, s megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.« ¹⁵Akik a főtanácsban ültek, mind őt nézték, s olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.

István volt az első a hét diakónus közül, akit a görögül beszélő zsidók közül választottak. Tanúságtétele miatt rögtön ismertté vált: „nagy csodákat és jeleket művelt a nép körében” – írja Lukács. A vitákban „bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak ellenállni”. Az Apostolok Cselekedetei két fejezetben beszél róla, mert élete példaértékű volt az első keresztény közösségben. Fontos észrevenni, hogy István nemcsak a szolgáló szeretetet gyakorolta, hanem az igét is hirdette. István megmutatja nekünk, hogy az evangélium hirdetése és a szegények iránti szeretet minden hívő ember életében ugyanolyan lényeges feladat. Nem arról van szó, hogy az egyik oldalon az evangélium hirdetésének szakértői állnak, a másikon pedig a szolgáló szeretet képviselői. Minden kereszténynek két feladata van. Fontos megjegyezni, amit Lukács is hangsúlyoz, hogy István a „nép körében” tevékenykedett. A főtanács tagjai is elámultak István missziós tevékenységén: „a főtanács tagjai mind őt figyelték, és olyannak találták arcát, mintha angyalé volna”. István arca Mózesét idézte: küldetését olyan ragyogás övezte, hogy Izrael fiai nem bírták ráemelni tekintetüket, mert arca akkora fényt sugárzott (vö. Kiv 34,29). Ahogyan Mózes, úgy István is tanúja volt Isten szeretetének, valóban olyan volt, mint Isten angyala. Tanúságtétele leolvasható az arcáról. Árad belőle az a misztikus fény, amely megérinti mindazok szívét, akik a közelébe kerülnek. Valóban, az evangélium közvetítése mindig „vonzás” által történik, vagyis a találkozás erején és szépségén keresztül. Ez az, amit a tanítványoktól kérnek minden korban., különösen akkor, amikor a problémák elnehezítik az életet és sokakban felmerül az a vágy, hogy magukba zárkózzanak. A mesterhez hasonlóan Istvánt is letartóztatják, majd a főtanács ítélkezik felette. Az eljárásban, ahogy Jézust is, hamis vádak alapján ítélik el. A tanítványok története szinte mindig a mesterét idézi. Életének ebben a nehéz pillanatában Istvánt az Úr ereje és Lelke tartja meg, amely soha senkit nem hagy el, legkevésbé a próbatétel idején.

Imádság a szegényekért

Augusztus 27., évközi 21. vasárnap

Iz 22,19–23; Zsolt 137; Róm 11,33–36; Mt 16,13–20

Imádság az Úr napján

A ma hallott evangéliumi szakasz úgy is ismeretes, mint az a szöveg, amelyben megerősítést nyer „Péter első helye az apostolok között”. A mai ünnep nem csupán arról szól, hogy megemlékezünk az apostolról, vagy felidézzük azokat a teológiai vitákat, amelyek Péter és az őt követő pápák elsőbbségéről szólnak. Ez az evangéliumi szakasz jóval túllép a fent említett vitákon. A hitünkkel kapcsolatban faggat mindannyiunkat. Maguk az egyházatyák, akik nem aggodalmaskodtak a pápai primátus miatt, ezeket az evangéliumi szavakat inkább lelki értelemben, a keresztény ember mindennapi életéhez kötődően magyarázták. 

Ahhoz, hogy jól megérthessük ezt a részt, mindenekelőtt arra van szükség, hogy abban a szituációban értelmezzük, amelyben Jézus ekkor találtatott (ehhez segítséget nyújt a párhuzamos szakasz Márk evangéliumából: Mk 8, 27–30). Galileai igehirdetése után gyakorlatilag egyedül volt. Az őt követő sokaságból megpróbálta megalkotni Isten „új népét”, de szembesülnie kellett vele, hogy vereséget szenvedett: mindenki elhagyta. Magára maradt tanítványainak kicsiny csoportjával. Ezek az emberek hűségesnek tűnnek, ez igaz; de vajon kitartanak-e végig? Elfogadnak-e egy keresztre feszített messiást? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tolongtak Jézus elméjében. Maga köré gyűjtötte hát ezt a kicsiny csoportot egy félreeső helyen, Fülöp Cezáreájában, és megkérdezte tőlük, hogy vajon mit gondolnak róla az emberek. Az emberek nagyon várták a Messiást, de eléggé nagy volt a bizonytalanság a körül, hogy vajon milyen ő, és mi a feladata. Mindazonáltal az volt az általános vélekedés, hogy a Messiás egy politikai és katonai szempontból is erős ember kellene, hogy legyen. A tömeg mindenesetre e témát illetően igencsak túlfűtött lelkiállapotban volt, olyannyira, hogy nem túlzás azt mondani, egyfajta „messiásváró lázban” égtek. Járt is az emberek között valaki, aki Messiásként mutatkozott be, fegyveres csapatokat gyűjtött maga köré, melyeket azonban azonnal levertek a rómaiak. A tanítványok Jézus kérdésére adott válaszai általános bizonytalanságról árulkodtak: volt, aki a feltámadt Keresztelőt látta benne, volt, aki azt gondolta, hogy ő Illés, mások szerint Jeremiás vagy valamelyik másik próféta. Mindannyian úgy tekintettek tehát rá, mint egy nagy prófétára, de nem olyasvalakire, akiben maga a megtestesült Isten szólal meg, és cselekszik. Mindazonáltal Jézus elsősorban azt szerette volna megtudni, hogy maguk a tanítványok miképpen vélekednek róla: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?”. Péter mindannyiuk nevében szól („korifeus”, így hívja őt a keleti egyház), amikor megvallja hitét: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia”. Jézus pedig így válaszol neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.” Pétert megvilágosította az Isten. Ő is azok közé a „kicsinyek” közé tartozik, akik előtt az Úr felfedte titkait a világ keletkezése óta (Mt 11, 25–26). Egyike azoknak, akik – mint Pál is írja – megízlelhették Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélységeit. Jézus pedig új nevet ajándékoz neki: „Én is mondom neked: Péter vagy” („Kéfás”, a görögben „Petros”).

Aki új nevet kap, tulajdonképpen új hivatásban részesül, új életet kezd. Az új név, amellyel Jézus megajándékozza Pétert, az építés képét idézi fel. Igaz, hogy a „kőszikla” csak maga Jézus lehet; és rá, a „sarokkőre” épül a ház. Péter viszont az igazi tanítvány előképévé válik, akire példaként tekintenek a hívők mindenütt és minden korban. Ezt sugalmazza ő maga is, amikor így ír: „Akihez járultatok, az élő kőhöz,… és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá” (1Pét 2, 4–5). Minden hívőnek részesülnie kell Péter nevében, történetében és hivatásában, hogy a lelki épület felépülhessen. 

Ehhez a feladathoz mindenki, – még pedig mindenki a maga módján – megkapja a „hatalom kulcsait”, vagyis az „oldás” és a „kötés” kulcsait. Ahogyan Izajás próféta írja Eljákim elhívása kapcsán: „Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja” (Iz 22,22). Valódi hatalomról van szó. De mit jelent az oldás és a kötés? Az előbbi azt jelenti, hogy eloldjuk azokat a kötelékeket, amelyek az önzésünkhöz kötnek bennünket, akadályozzák, hogy megszabaduljunk az önszeretettől, és könyörtelenül arra kényszerítenek, hogy személyes- vagy csoport érdekeket, klán- vagy etnikai érdekeket, illetve nemzeti érdekeket szolgáljunk. Olyan kötelékek ezek, amelyek rabszolgasorba taszítanak, és erőszakossá tesznek. Sürgősen el kell őket oldozni, és megszökni Isten országába, ahol új törvény uralkodik, a barátság, a szolidaritás és a kölcsönös szolgálat törvénye. Ezeket a kötelékeket kell megújítanunk. Jézus tehát azt mondja, azok a kötelékek, amelyek itt a földön köttetnek, az égben is megerősítést nyernek. Vagyis nem csorbulnak, a halál után is szilárdak maradnak. Igazán vigasztaló a tudat, hogy amit megkötünk a földön, meg lesz kötve az égben is, vagyis örökérvényű. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy ami igazán számít az életben, az a szeretet. Az embereket összekötő barátság az, ami megmarad. Erre a sziklára, ilyen minőségű sziklára építi Jézus az ő egyházát, az új világot.

Imádság az Úr napján

Augusztus 26., szombat

Apcsel 6, 1-7 A szerpapok kiválasztása

Előesti imádság 

 

¹Azokban a napokban a tanítványok számának megszaporodtával zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen amiatt, hogy özvegyeiket elhanyagolják a mindennapi kiszolgálásnál. ²A tizenkettő egybehívta tehát a tanítványok sokaságát, és így szóltak: »Nem volna rendjén, hogy az asztaloknál szolgáljunk, s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét. ³Azért testvérek, szemeljetek ki magatok közül hét jó hírű, Szentlélekkel és bölcsességgel teljes férfit, s bízzuk rájuk ezt a feladatot. ⁴Mi meg majd az imádsággal és az ige szolgálatával foglalkozunk.« ⁵Ez a beszéd tetszett az egész sokaságnak. Kiválasztották tehát Istvánt, akit eltöltött a hit és a Szentlélek, továbbá Fülöpöt, Prohóroszt, Nikánort, Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát. ⁶Ezeket az apostolok elé állították, és ők imádság közben rájuk tették kezüket.
⁷Az Úr igéje pedig terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megszaporodott Jeruzsálemben, sőt a papoknak is nagy tömege hódolt meg a hitnek.

Az Apostolok cselekedeteinek 6. fejezete a keresztény közösségben felmerülő első nagyobb probléma elbeszélésével kezdődik. Nem hitbeli problémáról volt szó. A nézeteltérés a jeruzsálemi közösség özvegyeinek nyújtott segítség mikéntjéből fakadt. Azok az özvegyek, akik a városból jöttek jobb bánásmódban részesültek , mint a diaszpórából érkező görög asszonyok. Megsegítésük különbözősége miatt a görögök ezért megnehezteltek rájuk. Hogy lehetett elnézni, hogy a szeretetet személyválogatás kíséri? Tüneti eset volt hogy a szolgáló szeretetben jelentkeztek az első problémák, másképp bántak a városból érkező szegényekkel és másképp az idegenekkel. A szeretetben nem lehetnek különbözőségek, nem tűrhetünk el privilégiumokat egyszeri hovatartozás miatt. Isten szeretete mindenkié,és mindenki teljes terjedelemben részesül belőle. Hatékony beavatkozásra volt szükség. Az apostolok gyűlést hívtak össze, hogy megbeszéljék ezt az igazságtalan viselkedést és újraszervezzék a közösség életét a szegények iránti őszinte szeretet mentén. Ezért a jeruzsálemi közösség élete és missziója újraszerveződött. Amíg az apostolok új lendülettel terjesztették a hitet, gondos és átfogó szolgálatot indítottak el a szegényekért. Nem lehetett hagyni hogy a hitterjesztés ne végződjön a szolgálatban, sőt a szegények szolgálata lett annak csúcspontja. Hét diakónust (szerpapot) választottak, hogy megszervezzék a szeretetszolgálatot. A szegények szolgálata nem csak őrájuk van bízva, az minden keresztény ember feladata. A diakónusok mindenkit a szegények iránti irgalmasságra biztattak, hogy a szolgálat a lehető legjobban, szeretettel, irgalommal, bárminemű megkülönböztetés nélkül működjön. A szolgáló szeretet minden hívő legelső kötelessége és mindenkinek meg kell találni a legmegfelelőbb módját, hogy azt gyakorolja. Ahogy Máté evangélista is írja, arról ítélnek majd meg minket életünk végén.

Előesti imádság

Augusztus 25., péntek

ApCsel. 5,34-42 Gamáliel közbelépése

Szent Kereszt imádsága 

³⁴Ekkor azonban egy bizonyos Gamáliel nevű farizeus, aki az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó volt, felállt a főtanácsban és rövid időre kiküldte az embereket. ³⁵Azután beszédet intézett hozzájuk: »Izraelita férfiak, vigyázzatok magatokra, mit tesztek ezekkel az emberekkel! ³⁶Mert a közelmúltban fellépett Teudás, azt mondta önmagáról, hogy ő nagy valaki, és szám szerint mintegy négyszáz férfi csatlakozott hozzá. Őt megölték, azokat pedig, akik hittek neki, mind szétszórták és semmivé lettek. ³⁷Őutána az összeírás napjaiban fellépett Galileai Júdás, és magához csábította a népet. Ő is elpusztult, s akik egyetértettek vele, azokat mind szétszórták. ³⁸Ennélfogva én most is azt mondom nektek: hagyjátok magukra ezeket az embereket és engedjétek el őket, mert ha ez a terv vagy mű emberektől van, elenyészik. ³⁹Ha azonban Istentől van, nem ronthatjátok le, nehogy az történjék, hogy Isten ellen hadakoztok.«
Igazat adtak neki. ⁴⁰Azután előhívták az apostolokat, megverették őket, és meghagyták nekik, hogy semmiképp se beszéljenek Jézus nevében, majd elbocsátották őket. ⁴¹Azok pedig örvendezve eltávoztak a főtanácsból, mivel méltónak találtattak, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek. ⁴²Nem is szűntek meg naponta a templomban és házaknál tanítani és hirdetni Krisztus Jézust.

A mindenki által tisztelt farizeus, Gamáliel tudatában volt annak, hogy igazságtalanul jártak el az apostolokkal. A főtanács előtt szólásra emelkedett, és védelmébe vette őket. Bölcsen beszélt, szavai emberi és hitbéli tudásról tanúskodtak: Isten a történelem ura, és nem tanácsos szembehelyezkedni vele. Gamáliel nem ravaszkodott és nem volt számító, még kevésbé irigy. Vallásos meggyőződése miatt ragadott szót ebben a helyzetben is. Azt mondhatjuk róla, hogy igaz ember, nincsenek előítéletei. Őt a hite vezeti. Figyelmezteti a főtanácsot, hogy bölcsen járjon el a városban megjelent új csoporttal: „Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszana, mintha Istennel szállnátok szembe” (38–39). A papok megfogadták Gamáliel tanácsát, és szabadon engedték az apostolokat. Előtte azonban még megvesszőztették őket, és megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek többé Jézusról. Ezt tette Pilátus is Jézussal: „Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom” (Lk 23,16). Az apostolokat Jézustól eltérően szabadon engedték, de azt a parancsot kapták, hogy „ne beszéljenek Jézus nevében”. De hogyan is hallgathattak volna ezek a tanítványok, hogyan is tarthatták volna meg maguknak az evangéliumot? Ez iránymutatás arra, hogy a mi felelősségünk is hirdetni az evangéliumot, még akkor is, amikor nem talál meghallgatásra. Azokban a pillanatokban az apostolok felidézik Jézus szavait: „Vigyázzatok majd magatokra! Bíróság elé állítanak, és a zsinagógákban megostoroznak benneteket. Aztán miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük rólam.” (Mk 13,9) Milyen sokszor gátolja a lustaság, a túlzott magunkra koncentrálás, szokásaink az evangélium hirdetését. Ebben az esetben e világ lelkületének cinkosává válunk. Az apostolok boldogan távoztak nemcsak amiatt, hogy visszakapták szabadságukat, hanem azért is, mert méltónak találták őket arra, hogy Jézus nevéért kínokat álljanak ki. Ez jó példa arra, hogyan legyünk nagylelkűek és kreatívak az evangélium hirdetésében. Az Apostolok Cselekedeteinek szerzője az elbeszélés első részének lezárásában végül megjegyzi, hogy a tanítványok nemcsak a templomban, hanem házaknál is beszéltek Jézusról. Egész Jeruzsálemben az evangélium szava hallatszik. Az evangélium innen kiindulva hamarosan elterjed Júdeában és Szamáriában. Ami feladatunk is az, hogy mindenütt hirdessük a szeretet evangéliumát.

A Szent Kereszt imádsága

Augusztus 24., csütörtök

A galileai Kánából származó Szent Bertalan apostol ünnepe. Testét Rómában, az Isola Tiberinán álló Szent Bertalan-templomban őrzik, amely az „új mártírok” emlékhelye. Jerry Essan Masslo dél-afrikai menekültre is emlékezünk, akit Olaszországban a Sant’Egidio közösség fogadott be, és akit banditák öltek meg 1989-ben. Vele együtt emlékezzünk minden menekültre.

Jn 1,45–51. Találkozás Natánaellel (Bertalannal)

Imádság az egyházért

⁴⁵Fülöp találkozott Natanaellel, és elmondta neki: »Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: Jézust, József fiát Názáretből.« ⁴⁶Natanael erre megjegyezte: »Jöhet valami jó Názáretből?« Fülöp azt felelte neki: »Gyere és lásd!« ⁴⁷Amikor Jézus meglátta a közeledő Natanaelt, azt mondta róla: »Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.« ⁴⁸Natanael megkérdezte: »Honnan ismersz engem?« Jézus azt felelte: »Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.« ⁴⁹Natanael azt válaszolta: »Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!« ⁵⁰Jézus erre így szólt: »Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.« ⁵¹Aztán hozzátette: »Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.«

 

Az egyház ma Szent Bertalan apostolt ünnepli. A galileai Kánából származott, és a negyedik evangélium Natánael (Isten ajándéka) néven említi. Barátja, Fülöp hívja magával, és viszi Jézushoz, aki amint meglátja, azt mondja róla, hogy ő „egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság”. András és Fülöp korábbi tapasztalatához hasonlóan Bertalan életében is döntő jelentőségű a Jézussal való találkozás: hatására úgy dönt, hogy megváltoztatja életét, elhagyja otthonát és családját, és követni kezdi őt, aki a tizenkettő közé hívja. Pünkösd után a hagyomány szerint Indiában és Örményországban hirdette az evangéliumot. Itt is halt mártírhalált: elevenen megnyúzták. Teste a római Szent Bertalan-bazilikában nyugszik, az Isola Tiberinán. Itt kapott helyet a XX. századi „új mártírok”, a XX. századi vértanúk szentélye is. A mai evangélium Natánael találkozását beszéli el Jézussal. Fülöp, aki már találkozott a fiatal názáreti prófétával, beszél Natánaelnek Jézus emberfeletti hatalmáról. Natánael az egyenes ember realizmusával kételkedik: „Jöhet valami jó Názáretből?” Fülöp nem próbálja meg sem tisztázni, sem oldani Bertalan kétségét, inkább elhívja, hogy találkozzon Jézussal. A hit valójában nem észérvek mentén alakul ki, hanem a Jézussal való személyes találkozásban. És tessék, Jézushoz közeledve Bertalan azt hallja, amint épp őt dicséri. De ez még nem minden. A becsületessége önmagában – bár Jézus is dicséri – nem elegendő az üdvösséghez. Bensőséges kapcsolatra van hozzá szükség Jézussal. A fiatal názáreti próféta az, aki megérteti Bertalannal, hogy ő már azelőtt szerette, hogy először találkoztak volna: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.” A Jézussal való személyes találkozás megvilágosítja ennek az igaz embernek a szívét, aki úgy érzi, őt nagyon is jól ismerik, s ezt mondja: „Rabbi (azaz: Mester), te vagy az Isten Fia.” Jézus pedig e hitvallás hallatán ígéretet tesz neki, hogy a mostaniaknál még sokkal nagyobb dolgokat fog látni, hiszen ez a terve követői kis csoportjával. Lehet, hogy ők ezt észre sem veszik, de az Úr saját küldetését bízza rájuk. Később ezért mondja majd Péternek és az összes tanítványnak, akik követik, hogy százszorosát kapják majd vissza annak, amit hátrahagytak.

Imádság az egyházért