NOVEMBER 30., SZERDA

 

Szent András apostol ünnepe

 

Róm 10,9–18. A hit hallásból fakad

 

Ma András apostolra emlékezünk, akire a keleti egyház úgy gondol vissza, mint aki „az első az elhívottak között”. A Rómaiaknak írt levélnek ez a részlete arról beszél, hogy a hit hallásból fakad. András és minden tanítvány nagysága abban áll, hogy meghallgatja és elfogadja Isten szavának hívását. Andrással ez Jézus igehirdetésének kezdetén, a Tibériás tavának partján történt meg – így beszélik el a szinpotikus evangéliumok és János evangéliumának első fejezete (vö. Jn 1,40). Isten szavának meghallgatása nélkül a hit törékennyé és hatástalanná válik. A világ kiszárad, ha az emberek mindig csak önmagukat, a saját érveiket hallgatják. Isten szava nem személyválogató, bárki befogadhatja, ahogyan Pál írja: „Nincs különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazok- hoz, akik segítségül hívják.” Ebben a részérdekeket és individualizmust fel- magasztaló világban az evangélium az egész emberi család egységére hív. A mai ünnep arra emlékeztet ezért minket, milyen értékes ajándék az életünk számára Isten szava. Olyan ajándék, amelyet nem szabad eltékozolni, amely szívünket és lépteinket arra vezeti, hogy az apostolok példáját követve hirdessük az evangéliumot. „Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk” – a Rómaiaknak írt levélnek ezek a szavai küldetést jelentenek, amelyet napról napra meg kell valósítani, hogy elérkezzen az üdvösség az emberek földjeire. 

Imádság a szentekkel

NOVEMBER 29., KEDD

 

Iz 11,1–10. Az Úr lelke nyugszik majd rajta

 

A próféta jövendölése szorosan kapcsolódik a 7. és a 9. fejezethez, amelyek egy gyermek születését hirdetik, aki Dávid sarja lesz, az Emmánuel, a ve- lünk lakó Isten. A szolgaság ugyanis Izraelt olyanná tette, mint egy kiszá- radt rönk. Nem remélhetett már életteli jövőt, amit a próféta a virágzó és gyümölcsöt termő fa képével ír le. A jövendölés most mégis túllép a jelen szomorúságán: „Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből.” A száraz törzsökön vessző sarjad. Gyönge hajtás még, emberi mértékkel nem látszik nagynak, mégis már életnedvvel teli, erős, hiszen Isten Lelke élteti. „Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme” – folytatja a próféta. A Szentlélek hat ajándékának felsorolása e hajtás rendkívüli erejét sugallja; azt az erőt, amely nem zárkózik önma- gába, hanem mindenkibe kiárad, aki beléoltódik. Ha belé gyökerezünk, mi is megkapjuk a Szentlélek ajándékait, és lelki emberekké válunk. A Szentlélek átalakítja majd szívünk látását, és képessé tesz arra, hogy „az idők jeleit” fürkésszük, és Isten igazságosságához igazodva megváltoztassuk a világot. Szemléletes a kép, ahogy együtt lakik a farkas a báránnyal, együtt tanyázik a párduc a gödölyével, együtt legelészik a borjú és az oroszlán, ahogy egy kisgyerek terelgeti őket. Ez a népek békés együttélésének álma, amelyet a Szentlélek képes valóra váltani  

 

Imádság az Úr anyjával, Máriával

 

NOVEMBER 28., HÉTFŐ

 

Iz 4,2–6. Az Úr sarjadéka

 

A remény szavai ezek egy vereséget szenvedett város, egy háborúban el- pusztult város számára. Izrael népe sötétnek látta a jövőjét. A próféta egy új jövő látomását, egy új „sarjadék” képét vetíti eléjük, akit az Úr támaszt életre. Egy új népről van szó, amely az Urat követi, engedelmeskedik a tör- vényének, és ezért békében él majd egész Jeruzsálem. Arról a kicsiny ma- radékról van szó, a túlélők csoportjáról, akik szentek, vagyis áldottak, mert engedelmeskednek az Úrnak. Az ugyanis a szent, aki befogadja Isten sze- retetét, egységben él vele, engedelmeskedik parancsainak, az ő fényében jár. A nehéz időkben, amikor a gonosz, a háború erőszakossága elpusztítja az embereket és a dolgokat, Isten nincsen távol, akkor sem, ha kevéssé lát- ható, szinte észrevehetetlen. Az Úr hűségre kötelezte magát e „kicsiny ma- radék” iránt, és támogatásáról biztosította. Nemcsak magára nem hagyja, de egyenesen kíséri és oltalmazza. Az a sarjadék pedig „ékes lesz és dicső- séges” – írja a próféta. Nem úgy, ahogy a világ hitte, hanem mint a fa, amely bőséges gyümölcsöt terem mindenki javára. Ezért nekünk, az utolsó óra hívőinek is segítségül kell hívnunk az Urat, hogy álljon mellettünk, hogy ne győzedelmeskedjen a gonosz, és minden nép reménykedhessen a béke és a testvériség új jövőjében. Az imádság áll a béke gyökerében, sar- jasztja ki a békét még a száraz, lerombolt földből is. Ezt hirdeti a próféta, aki nem mond le arról, hogy higgyen Isten szeretetében, amely legyőzi a go- noszt, és megmenti népét.

Imádság a szegényekért