November 30., advent 1. vasárnapja

 András apostol ünnepe

 Iz 2,1–5; Zsolt 122 (121); Róm 13,11–14a; Mt 24,37–44

Mt 24, 37-44 

37A mint pedig volt Noé napjaiban, úgy leszen az ember fiának eljövetekor is.Móz. I. 7,7Luk. 17,2638Mert valamint a vízözön előtti napokban ettek és ittak, házasodtak és kiházasíttattak mindazon napig, melyen Noé bement a bárkába,39és nem vették észre magokat, mignem eljött a vízözön, és elvitte mindnyájokat: úgy leszen az ember fiának eljövetele is.40Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik fölvétetik, a másik elhagyatik.41Két asszony őröl a malomban; az egyik fölvétetik, a másik elhagyatik.42Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.Márk 13,3343Azt pedig értsétek meg: Hogyha tudná a családatya, mely órában fog jőni a tolvaj, bizonyára vigyázna, és nem engedné házát megásatni.Luk. 12,3944Azért ti is legyetek készen, mert a mely órában nem vélitek, eljön az ember fia.

 

Advent első vasárnapjával kezdetét veszi az új liturgikus év. Az Egyház arra kér, hogy úgy éljük meg ezt az időt, mint lelki zarándoklatot „az Úr házának hegye” felé, ezzel megjelölve a célt a világ minden népének. Ezt mondják majd egymásnak: „Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk.” Ezzel a jövőképpel szemben a szent liturgia arra ösztönöz minket, hogy emeljük fel tekintetünket: így fog eljönni az Úr az idők végén. Az adventnek van egy különleges kegyelme: tudatunkban élénkebben él Jézus, mint „az eljövendő”, aki egyre közeledik hozzánk. Jézus éberségre szólít fel. A Noé idejével való összehasonlítás komoly üzenettel bír. Emlékeztet arra, hogy az özönvíz előtti napokban mindenki nyugodtan evett, ivott és házasodott, anélkül, hogy észrevette volna, mi fog történni.

Szigorú figyelmeztetés ez a mi korunk számára is: háborúk és erőszak terjednek szerte a világon, sokak közönye közepette. Isten Igéje azért jön, hogy felrázzon bennünket, kezdve Pál apostollal: „itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból”. Figyelmeztet: „Éljünk tisztességesen, mint nappal; ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben” (Róm 13,13). Az adventi idő alkalmas arra, hogy felébredjünk beszűkült életünk álmából, és gondolatainkat, napjainkat, álmainkat az Úr Jézusra irányítsuk, aki hamarosan eljön közénk. Ezért van szükség tehát sürgősen az éberségre.

Jézus, hogy megértesse velünk a várakozás és az éberség fontosságát, a tolvajhoz hasonlítja magát, aki éjszaka, váratlanul érkezik, hogy észrevétlenül be tudjon törni a házba. A példázat a ház urának bölcsességét hangsúlyozza, aki ébren marad, hogy az Emberfiát fogadja, amint megérkezik, és szinte még azelőtt ajtót nyit neki, hogy kopogna. Az éjszakai érkezés hangsúlyozza a virrasztás fontosságát, azt, hogy ne hagyjuk, hogy az álmosság elhatalmasodjon rajtunk. Pál apostol is ezt írja a tesszalonikaiaknak: „Magatok is pontosan tudjátok, hogy az Úr napja úgy érkezik el, mint éjjel a tolvaj.” (1Tessz 5,2) Talán ezért is terjedt el az ókori egyházban az éjszakai virrasztás szokása, az éjszakai imádság, amelyben Isten Igéjét hallgatták és az Úr eljövetelét kérték. Ne feledjük tehát, mire figyelmeztet az apostol: „Amikor azt mondogatják: »Béke és biztonság«, akkor éri őket hirtelen a pusztulás, akárcsak a várandós asszonyt a fájdalom, és nem lesz menekvés számukra.” (1Tessz 5,3)

Tegyük magunkévá a „Jöjj el, Uram Jézus!” imádságot, a szegények, az elítéltek, a menekültek, a háborúban élő népek, az emberrablás áldozatai, az egyedül élő idősek és a magukra maradt gyermekek nevében is. Mindenkiért mondjuk: „Jöjj el, Uram Jézus!” Az adventi időben legyünk éberek és kitartóak Isten Igéjének hallgatásában és a szegények szolgálatában. Így bölcsek leszünk, mint az a háziúr, aki éjszaka – ahelyett, hogy felelőtlenül uraskodna, mint a következő evangéliumi szakaszban szereplő szolga – várja az Emberfiának érkezését.

Imádság az Úr napján

November 29., szombat

Dán 7,15–27. A látomás magyarázata 

¹⁵Ekkor a lelkem megrendült; én, Dániel, megremegtem e dolgok miatt, és az, amit a fejem látott, megzavart engem.¹⁶Odamentem az egyik ottállóhoz, és biztos magyarázatot kértem tőle mindezekre. Ő megmondta és megmagyarázta nekem a dolgok értelmét:¹⁷»Ez a négy nagy vadállat négy olyan ország, amely a földön támad;¹⁸a fölséges Isten szentjei azonban elnyerik majd az országot, és övék lesz az ország örökké, örökkön örökké.«¹⁹Aztán meg akartam tudni a valót a negyedik vadállatról, amely nagyon különbözött az összes többitől, és igen rettenetes volt; a fogai és körmei vasból voltak, falt és rágott, és a maradékot a lábával összetaposta;²⁰a tíz szarvról is, ami fején volt, továbbá arról a másikról, ami kinőtt, és amely előtt három szarv lehullott; arról a szarvról, amelynek szeme volt és nagy dolgokat beszélő szája, és nagyobb volt a többinél.²¹Láttam ugyanis, hogy íme, az a szarv hadat viselt a szentek ellen és diadalmaskodott rajtuk,²²míg el nem jött az Ősöreg, és igazságot nem szolgáltatott a Fölséges szentjeinek, és el nem jött az idő, és a szentek birtokukba nem vették az országot.²³Ő így szólt: »A negyedik vadállat egy negyedik ország lesz a földön, amely nagyobb lesz minden országnál; felfalja, összetiporja és összezúzza az egész földet.²⁴Ennek az országnak a tíz szarva pedig tíz király lesz; őutánuk pedig egy másik támad, amely hatalmasabb lesz az előbbieknél, és három királyt megaláz.²⁵Sokat beszél a Fölséges ellen, és megtiporja a Magasságbeli szentjeit; azt hiszi, hogy meg tudja változtatni az időket és a törvényeket; s kezébe is adják azokat egy ideig, időkig és egy fél ideig.²⁶Aztán leül a bíróság, hogy a hatalmát elvegyék, összetiporják és mindörökre megsemmisítsék,²⁷és az országot, a hatalmat és az ország nagyságát az egész ég alatt átadják a Magasságbeli szentjei népének; az országa örökkévaló ország lesz, és neki szolgál majd és engedelmeskedik minden király.«”

Az egyházi év utolsó napján a szentmise Dániel könyvének egyik központi részét tárja elénk. A fejezet előző tizenöt versében elbeszélt látomások után Dániel úgy érzi, megrendült és összezavarodott, és megkérdez valakit az ott állók közül, mit jelentenek azok a dolgok, amelyeket látott. Ez alkalommal neki is – aki többször is segített már a babilóniai királynak az álmai megfejtésében – valaki másnak a segítségére van szüksége ahhoz, hogy megértse a látottakat. Senki nem mondhatja, hogy mindent meg tud oldani egymaga, teljesen függetlenül másoktól. Igaz ez a Szentírás hallgatására is. Nagy Szent Gergely – aki egyébként a Biblia egyik legelmélyültebb magyarázója – úgy tartotta, hogy hallgatósága nemritkán segítségére volt abban, hogy jobban megértse azokat a szentírási szakaszokat, melyeket magyarázni készült. Amikor az egyházi lelki hagyomány azt mondja, hogy a Szentírást nem egyedül, hanem közösségben kell hallgatni, akkor nem tesz mást, mint hangsúlyozza a közösségben való meghallgatás fontosságát. A Dániel által megkérdezett értelmező különösen a negyedik vadállatra – amely Nagy Sándor birodalmát jelképezi – és annak tíz szarvára, a követőire vonatkozóan ad magyarázatot a látomásokra. Az utolsó szarv, „amely kinőtt”, és amely „hadat viselt a szentek ellen, s legyőzte őket”, IV. Antiokhosz Epiphanészt jelképezi. „Fennhéjázón” beszél, mert meg van győződve arról, hogy ő Zeuszt jeleníti meg a földön, és emiatt üldözni kezdi azokat a zsidókat, akik hűségesek akarnak maradni Istenhez. A magyarázó kijelenti, hogy elérkezik Isten ítélete: abban a pillanatban véget ér minden üldöztetés, a Babiloni Birodalmat lerombolják, és a hatalmat „a Fölséges szentjeinek népe nyeri el”. A remény üzenete ez a hívők számára, akik hűségesek maradnak Istenhez és az ő szövetségéhez. Ők azok, akikre az Úr rábízza a föld megváltoztatásának és megmentésének hatalmát. A liturgikus év lezárásakor Dániel látomása arra buzdít, hogy tekintsünk távolabbra a gyakran nagyon nehéz jelennél, és várakozzunk az Úrra, aki eljön az üdvözítésünkre.

Előesti imádság

November 28., péntek

 

Dán 7,2–14. Az Emberfia megjelenik az ég felhőin

²„Éjszaka látomásomban azt láttam, hogy íme, az ég négy szele háborút támasztott a nagy tengeren,³és négy nagy vadállat szállt fel a tengerből; mindegyik különbözött a másiktól.⁴Az első olyan volt, mint a nőstény oroszlán, de sasszárnyai voltak; láttam, hogy kiszaggatták szárnyait, majd felemelték a földről, a lábára állították, mint valami embert, és emberi szívet kapott.⁵A másik vadállat íme, olyan volt, mint a medve; félig állt, a szájában a fogai között három borda volt, és azt mondták neki: »Kelj fel, egyél nagyon sok húst!«⁶Aztán íme, egy másik vadállatot láttam; olyan volt, mint a párduc, de négy madárszárnya volt; fej négy volt ezen a vadállaton, és hatalmat kapott.⁷Ezután íme, egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: rettenetes, csodálatos és igen erős volt; nagy vasfogai voltak, falt és rágott, és a maradékot összetaposta a lábával; más volt, mint azok az állatok, amelyeket előtte láttam, és tíz szarva volt.⁸Figyeltem a szarvakat, és íme, még egy kis szarv támadt köztük; az előbbi szarvak közül hármat kitéptek miatta; és íme, ezen a szarvon az ember szeméhez hasonló szemek voltak, és egy száj, amely nagy dolgokat beszélt.⁹Néztem,és egyszer csak trónokat állítottak fel,és az Ősöreg leült.Ruhája fehér volt, mint a hó,és fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú.Trónja lángoló tűz, kerekei égő tűz.¹⁰Tűzfolyó eredt belőle, és folyt tovább.Ezerszer ezren szolgáltak neki,és tízezerszer tízezren álltak a színe előtt.Ítéletet tartottak, és a könyveket felnyitották.¹¹Amint néztem, láttam, hogy az elbeszélt nagy dolgok miatt, amelyeket az a szarv mondott, megölték a vadállatot, a teste elpusztult, és a tűzbe vetették, hogy elégessék.¹²A többi vadállattól is elvették a hatalmat, és meghatározták, hogy mikortól meddig tartson életük ideje.✴¹³Majd azt láttam az éjszakai látomásban,hogy íme, az ég felhőiben jött valaki,aki olyan volt, mint az Emberfia.Amikor az Ősöreghez ért,az ő színe elé vitték.¹⁴Hatalmat, méltóságot és országot adott neki,hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon.Az ő hatalma örök hatalom,amely meg nem szűnik,és királysága soha el nem múlik.

 

Dániel úgy érezte, „megrendült a lelke”. Amikor bonyolódik az élet, a jövő bizonytalanná válik, és fenyeget a rossz, ösztönösen úgy érezzük, hogy kevesek vagyunk, és úrrá lesz rajtunk a beletörődés. Dániel ereje abban áll, hogy nem hallgat, hanem tovább kérdezi az Urat, az egyetlent, aki segíthet megfejteni a történteket. Isten szava segít, hogy ne maradjunk csendben, hogy továbbra is keressük a válaszokat, és a történelemre ne elkerülhetetlen végzetként tekintsünk. Dániel könyvének nyelvezete, amely a Jelenések könyvében is megjelenik, megpróbál a világ sötét titkain áthatolni, és segít választ találni a miénkhez hasonló nehéz és bonyolult korok kérdéseire. A négy vadállat a 7. század után egymást követő különböző birodalmakat jelképezi. Ezekhez társul az utolsó, Júdea és Jeruzsálem lakói számára talán a legrettenetesebb időszak, IV. Antiokhosz Epiphanész (a „kicsi szarv”) uralkodása. Ő a nagy üldöző, aki főként a könyv második részében tűnik fel. Egy szörnyű korszakban, amelyet egy mindent leigázó és szétromboló hatalom gőgje jellemez, Isten nem hagyja, hogy a gonosz elhatalmasodjon népe fölött. Dánielnek megjelenik az Úr égi szolgálóival (az Ősöreg trónján ülve és ezrek, akik szolgáltak neki) és egy messiási alak, aki „Olyan volt, mint az Emberfia”, akit Jézus önmagával azonosít az evangéliumban (Mk 13,26). Isten eljön, és igazságot szolgáltat azoknak, akik hűek maradtak hozzá, és továbbra is hittek szeretetének erejében. Nem hagyja, hogy a gonosz megsemmisítse őket. Az Emberfia, Jézus, Isten Fia az ég felhőin jön el, és feltámadásában megmutatja mindenkinek, hogy az élet Istene győzedelmeskedik a halál fölött. Bízzuk magunkat az Úrra, hogy üdvözítsen minket az, akinek ő hatalmat adott üdvözítésünkre.

A Szent Kereszt imádsága

 

November 27., csütörtök

 

Dán 6,12–28. Dániel az oroszlánok barlangjában

¹²Így azok az emberek, akik fürkészve lesték, rá is találtak Dánielre, amint imádkozott és Istenéhez könyörgött.¹³Erre elmentek, és kérdést intéztek a királyhoz a parancs felől: „Király! Vajon nem rendelted-e el, hogy mindenkit, aki harminc napon belül valamely más istenhez vagy emberhez fordul kéréssel, mint hozzád, király, azt vessék az oroszlánok vermébe?” Azt felelte nekik a király: „Úgy van a dolog, a médek és a perzsák megszeghetetlen törvénye szerint.”¹⁴Ekkor ők feleltek, és azt mondták a királynak: „A Júda fogoly fiai közül való Dániel nem törődik törvényeddel és a határozattal, amit kiadtál, hanem naponként háromszor elimádkozza a maga imádságát.”¹⁵Mikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, és Dániel mellé állt, hogy őt megszabadítsa, s egészen napnyugtáig azon fáradozott, hogy megmentse.¹⁶Ám azok a férfiak megértették a királyt és azt mondták neki: „Tudd meg, király, hogy a médek és a perzsák törvénye szerint semmiféle határozatot, amelyet a király kiad, megváltoztatni nem szabad.”¹⁷Erre a király kiadta a parancsot, és Dánielt előhozták, és az oroszlánok vermébe vetették. Azt mondta akkor a király Dánielnek: „A te Istened, akit te mindenkor tisztelsz, szabadítson meg téged!”¹⁸Aztán hoztak egy követ, rátették a verem szájára, s a király lepecsételte gyűrűjével és főembereinek gyűrűjével, hogy semmi se történjék Dániel ellen.¹⁹A király aztán hazament, és étkezés nélkül nyugalomra tért. Nem is hordták fel elé az étkeket, de még az álom is elkerülte őt.²⁰Hajnalhasadtával aztán felkelt a király, és sietve az oroszlánok verméhez ment.²¹Mikor a verem közeléhez ért, síró hangon hívta Dánielt és szólította őt: „Dániel, az élő Isten szolgája, vajon a te Istened, akinek te mindenkor szolgálsz, meg tudott-e téged szabadítani az oroszlánoktól?”²²Azt felelte erre Dániel a királynak: „Király, örökké élj!²³Az én Istenem elküldte angyalát és bezárta az oroszlánok száját, és ezek nem ártottak nekem, mert ő igaznak talált engem; de ellened sem követtem el bűnt, király!”²⁴Igen megörült ennek a király, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és semmi sérülést sem találtak rajta, mert bízott az ő Istenében.²⁵A király parancsára azonban elővezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták, és őket magukat vetették az oroszlánok vermébe, valamint fiaikat és feleségeiket. Még le sem értek a verem fenekére, s az oroszlánok máris megragadták őket, és összetörték minden csontjukat.✴²⁶Ekkor Dáriusz király írt minden népnek, törzsnek és nyelvnek, amely bárhol a földön lakik: „Békességtek bőségben legyen!²⁷Elrendeltem, hogy egész birodalmamban és országomban rettegjék és féljék Dániel Istenét,Mert ő az élő Isten,és örökké az marad;az Ő országának nem lesz vége,és hatalma örökké tart.²⁸Ő megment és megszabadít,jeleket és csodákat művelaz égen és a földön;Ő, aki megszabadította Dánieltaz oroszlánok verméből.” 

A történelemben újra és újra megjelenik az Istenbe vetett hit miatti fenyegetettség. A hit kérdéseket vet föl, vitatja az emberi hatalmaskodást és büszkeséget. Azt kívánja tőlünk, ne csak önmagunkra gondoljunk. Irgalomra tanít egy konfliktusokkal teli világban. Dárius, a hatalmas Perzsa Birodalom királya emberei tanácsára mindenkitől teljes megalázkodást követel. Ugyanakkor tiszteli Dánielt (és az ő Istenét), sőt megpróbálja megmenteni. De olykor a gonosz annyira erősnek látszik, hogy lehetetlen bármilyen módon szembeszállni vele. Dánielt az oroszlánok barlangjába vetik. Úgy tűnik, élete véget ér. Milyen ereje volt a hitének? Ez a kérdés foglalkoztatja a nehéz helyzetekben lévő hívőt, amikor megérinti a gonosz, és látja annak pusztító erejét. Dániel nem adta meg magát a legyőzhetetlennek tűnő erőnek. Hite váratlanul egészen Dárius királyig eljutott. A hit emberének imája és szavai saját várakozásait is felülmúlják. A hit a hatalmasokat is megváltoztatja, emberségesebbé teszi, és így közelebb viszi őket Istenhez. Sohasem szabad elveszíteni a reményt a gonosszal szemben, akkor sem, amikor ordító oroszlánként támad ránk, hogy fölfaljon, ahogy Péter első levelében olvashatjuk: „Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben…” (1Pt 5,8–9) Dániel bízott, és az Úr elküldte angyalát, hogy kiszabadítsa őt az oroszlánok barlangjából. Az Úr nem hagyja, hogy a benne bízókat fogva tartsa a gonosz vagy a halál. „Megment és megszabadít, jeleket és csodákat visz végbe az égen és a földön. Kiszabadította Dánielt az oroszlánok karmai közül.” Megszabadítja azokat, akik bíznak benne.

Imádság az Egyházért

November 26., szerda

 

Dán 5,1–6.13–14.16–17.23–28. A próféta látomásai

¹Baltazár király nagy lakomát készített ezer főemberének, és az ezrek előtt itta a bort.²Mikor aztán már-már ittas lett, megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket atyja, Nebukadnezár hozott el a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak belőlük a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei.³Erre előhozták a jeruzsálemi templomból elhurcolt arany- és ezüstedényeket, és ittak belőlük a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei.⁴Itták a bort, és dicsérgették az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből való isteneiket.⁵Ugyanabban az órában ujjak jelentek meg a lámpással átellenben, s emberéhez hasonló kéz írt a királyi palota falának felületére, a király pedig figyelte az író kéz ujjait.⁶Ekkor a király arca elváltozott, és gondolatai megrémítették őt; csípőjének izma elernyedt, és a térdei egymáshoz verődtek.”¹³Be is vezették Dánielt a király elé, és a király azt mondta neki: „Te vagy az a Dániel Júda foglyai közül, akit atyám, a király, Júdából hozott ide?¹⁴Azt hallottam rólad, hogy benned az istenek lelke van, és bőséges tudományt, értelmet és bölcsességet tapasztaltak benned.¹⁶Ekkor azt hallottam rólad, hogy te a homályos dolgokat meg tudod magyarázni és a csomókat megoldani; ha csakugyan el tudod olvasni ezt az írást, és meg tudod mondani nekem az értelmét, bíborba öltöztetlek, aranyláncot adok a nyakadba, és a harmadik fejedelem leszel országomban.”¹⁷Felelt erre Dániel, és így szólt a királynak: „Ajándékaid maradjanak a tieid, s házad ajándékait másnak add; az írást azonban elolvasom neked, király, és az értelmét tudtodra adom.²³hanem felfuvalkodtál az ég Ura ellen: az ő házának edényeit hozták eléd, s te és a főembereid, a feleségeid és mellékfeleségeid bort ittatok belőlük, közben az ezüstből, aranyból, rézből, vasból, fából és kőből való isteneket dicsérted, akik sem nem látnak, sem nem hallanak, sem nem éreznek, Istent azonban, aki kezében tartja leheletedet és minden utadat, nem dicsőítetted.✴²⁴Ezért küldte ő a kézujjat, amely ezt az írást ideírta.²⁵Az írás, amelyet írt, a következő: Mene, Tekel, Parszin.²⁶A dolog értelme pedig ez: Mene: megszámlálta Isten országodat, és véget vetett neki.²⁷Tekel: megmért téged a mérlegen, és könnyűnek talált.²⁸Parszin: elosztotta országodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta.” 

A történelem tele van talányokkal. Ezeket Dániel könyve látomások és álmok formájában írja le. Föl kell tárnunk a jelképek, szavak és számok mögötti rejtett értelmet. Azonban nem ezoterikus – vagy rosszabb esetben babonás – látomásokról van szó, mint ahogyan az manapság gyakran előfordul. Dániel könyvének nyelvezete, mint általában az apokaliptikus írásoké, bővelkedik jelképekben és számokban, ily módon vezet rá minket, hogy túlhaladjunk azon, amit a felszínen látunk. Isten szavának segítségével képesek leszünk felfogni a titkot, és nem csupán a puszta tények felszínén maradunk. Az események kibontakozásának is értelme van, hiszen különböző okok vezérlik az emberek lépéseit és a történelem eseményeit. Miért érnek hát véget a leghatalmasabb királyságok és birodalmak? Dániel könyve ezzel a magyarázattal ad rövid választ a kérdésre: „Amikor azonban szíve felfuvalkodott, és lelke kevélységében óriásnak érezte magát, lezuhant királyi trónjáról, és dicsőségét elvették tőle.” (Dán 5,20) Dániel szerint a túlzott büszkeség, a gőg okozza, hogy a történelem legnagyobb birodalmai végül összeomlanak. Isten bölcse túllép a gazdagság és a hatalom múlékony dicsőségén, mely úgy tűnhet, bizonytalan időre a nemzetek fölé emelkedik. Szükség van Isten emberének bölcsességére ahhoz, hogy megértsük a történelem titkait, nehogy egy másokat elnyomó, nem pedig felszabadító hatalmi logika rabjaivá váljunk.

Imádság a szentekkel