1Kir 19,19–21. Illés Elizeus vállára dobja köntösét
Miután találkozik Istennel a Hóreben, Illés elindul visszafelé, s útközben találkozik Elizeussal, az Úr által utódjául választott férfival, aki épp szánt a földeken. A próféták nem valamilyen különleges, behatárolható csoportból való emberek voltak. Elizeust szántás közben érte a meghívás. Illés próféta rádobja Elizeus vállára köntösét. Az egész hirtelen történik: azt sem tudjuk, ismerik-e egymást. Mindenesetre amint megkapja a köntöst, Elizeus „otthagyta az ökröket, és Illés után szaladt”. De mi is történt? Az a köntös egy egyszerű ruhadarab volt csupán. Elizeus megértette, hogy az Úr Lelke fordult felé, s hogy olyan örökséget kapott a vállára, amelyért ezután felelősséggel tartozik. Megértette, hogy nem ő választ, hanem őt választotta ki az Úr arra, hogy hirdesse igéjét. A próféta valójában nem magáról beszél, nem is magáért: ő ugyanis teljes egészében Istené. Ugyanez fog megtörténni később a Galileai-tenger partján, amikor Jézus elkezdi elhívni első tanítványait. Ők is azonnal otthagyják a hálóikat, és követik. A próféta küldetése, amely minden tanítványé is, előfeltételezi a meghallgatást és a követést. A feladat: köntösként magunkra venni Isten igéjét, és ahová csak küld az Úr, mindenütt hirdetni.
Előesti imádság
