ApCsel 4,1–12. Pétert és Jánost letartóztatják
Pétert és Jánost letartóztatják. Megismétlődik, ami Jézussal történt. Mi az oka? Az, hogy a sánta koldus gyógyulása után az emberek köréjük gyűltek, és ők mindenkinek beszéltek Jézusról, az ő evangéliumáról, feltámadásáról a halottak közül. A tömeg szívesen hallgatta őket, a hatalommal bírók azonban nem. Az evangéliummal való szembenállás nem szűnt meg. Az evangélium – és az evangéliumról tanúságot tevő keresztények – mindig beleütközik a világ ellenállásába. Világos az oka: szemben áll minden erőszakkal, nyugtalanítja a konformizmust, szembeszegül a közönnyel, kérdőre von minden beletörődést, és megállás nélkül arra ösztönzi az embert, lépjen túl azon, hogy egyedül csak önmagát szereti. Péter és János engedelmeskedtek az evangéliumnak, és szembe találták magukat a nagytanáccsal. „Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?” – kérdezték tőlük a bíróságon. Ők ketten nagyon egyenesen azt válaszolták, hogy annak a Jézusnak a nevében, vagyis az erejével cselekedtek, akit ők halottnak és örökre legyőzöttnek hittek. Péter felidézte a képet, amit egykor maga Jézus használt: „Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. Nincs üdvösség senki másban.” Az apostolok hátuk mögött hagyták a félelmet és az ijedtséget, mely egészen addig uralkodott rajtuk, és hirdették, amit igyekeztek megélni is: Jézus az egyetlen megváltó, Izrael népének egyetlen igazi pásztora, az egyetlen, aki képes elvinni az üdvösséget az egész világra. Azt mondták: „Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”
Húsvéti imádság