Jer 11,18–20. A prófétát üldözik, de nem szűnik meg prédikálni
Jeremiás prófétát még akkor hívta el az Úr, amikor fiatal volt: azt a feladatot bízta rá, hogy figyelmeztesse a népet, térjen vissza az Úrhoz. A próféta nem önmagától beszél, és nem is saját magasztos gondolatait adja elő. A nép állapotát Isten tekintetével látja, ahogyan Isten tekint rá a történelemre. Izrael bűneinek és a szövetség elárulásának leleplezése részét képezik a próféciájának, ez fedi fel a próféta előtt, hogy mit kell majd mondania a népnek. A próféta igehirdetése erős ellenállásba ütközik, ahogy valójában minden más prófétával is ez történik. Jeremiást sokan gyűlölik szavai miatt. A saját népe által ártatlan áldozatként elnyomott Jeremiás a szelíd bárányhoz hasonlítja önmagát, amelyet a vágóhídra vezetnek; ugyanezt a képet találjuk a szenvedő szolga negyedik énekében (Iz 53,7) a Messiásra vonatkoztatva, akit szintén üldözni fognak. Jeremiás, noha a szenvedései a földre terítik, bizalommal mondja el ügyét az Úrnak. Tudja, hogy Isten igazságos bíró, aki „a szívet és a vesét vizsgálja”. Ezek a szavak segítenek bennünket, hogy megértsük Jeremiás példájából azt, ami Jézussal történik. Benne látjuk valamennyi régi és mai prófétát, akik a gonosz cselvetései ellenére tovább tanúskodnak a szeretetről, hirdetik a békét, akár az életük árán is.
Előesti imádság
