Emlékezzünk meg Máriáról: Kleofás felesége volt, és a többi asszonnyal együtt ott állt az Úr keresztje alatt. Imádkozzunk minden asszonyért, aki bátran, nehézségek árán is követi az Urat a világ különböző tájain.
Emlékezzünk meg Dietrich Bonhoeffer evangélikus lelkészről, teológusról: 1945-ben a flossenbürgi koncentrációs táborban ölték meg a nácik.
Ez 37,21–28. A nemzetekből egy nép lesz
Mint tudjuk, Ezekiel Babilóniában, a száműzött zsidók között teljesíti küldetését. Úgy dönt, elmeséli az izraelitáknak a látomást, hogy mi történik majd az Úr jóvoltából. A próféta közvetlenül ezelőtt a kiszáradt csontokról beszélt, amelyek a Szentlélek műve által újra összeálltak és megelevenedtek. Azt hangsúlyozta ezzel, hogy az Úr a legdrámaibb helyzetben is képes új életet támasztani. Igaz, amikor a nép eltávolodik az Úrtól, megtapasztalja az elhurcolás és a száműzetés keserűségét. Amikor azonban Izrael megérti, hogy az Úr nélkül a legkisebb népek egyike marad, a föld hatalmas népeinek uralma alá kerül, akkor megérzi, hogy vissza kell térnie az Úrhoz. És az Úr ismét magához veszi a kezdeményezést, közbelép, hogy megszabadítsa népét a szolgaságból. Elküldi szolgáját, Dávidot, hogy ő legyen az egyetlen vezetőjük, az egyetlen pásztor: „Dávid, az én szolgám lesz a király felettük, és egyetlen pásztora lesz valamennyiüknek; törvényeim útján járnak majd, és parancsaimat megtartják és megcselekszik.” Amikor a nagyhét előestéjén halljuk ezeket a szavakat, nem tudjuk nem látni az egyetlen pásztorban magát Jézust, akit másnap elkísérünk, amikor belép a szent városba. Ő a pásztor, aki összegyűjti a bárányokat, zöldellő legelőkre vezeti őket, és örökre érvényes új szövetséget hoz létre a mennyei Atya és a tanítványok népe között, akiket egybegyűjtött, és folyamatosan egybegyűjt az elkövetkező évszázadok során.
Előesti imádság
