Canterburyi Szent Anzelm (1033–1109) emléknapja: bencés szerzetes, Canterbury püspöke, aki az Egyház iránti szeretetből viselte a száműzetést.
ApCsel 3,11–26. Péter beszél a tömeghez a sánta meggyógyítása után
Péter az imént gyógyította meg azt a sánta embert, aki évek óta a templom kapujánál kéregetett. Ez az ember, miután meggyógyul betegségéből, örömében azonnal ugrándozni kezdett a templom udvarán. Mintha új életre támadt volna. Péter azt mondja a gyógyulásnál jelen lévő tömegeknek, hogy a feltámadt Jézuson keresztül az Úr munkálkodik. Ő az, aki gyógyulást ad. Igen, a Názáreti Jézus, akit keresztre feszítettek. Isten feltámasztotta őt, és erőssé tette a gonosszal szemben. A feltámadt Jézus a tanítványokon keresztül tovább folytatja művét. Természetesen nem úgy, mintha a saját erejük lenne, hanem mint Istentől kapott ajándék a szegények és a betegek érdekében. Jézus maga arra buzdította őket, hogy hittel imádkozzanak a betegek gyógyulásáért: „Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,19–20) Mostantól kezdve Jézus látható jelenléte hiányában a tanítványokra vár a feladat, hogy a nevében munkálkodjanak. Az Apostolok cselekedeteinek ezek a szavai arra buzdítanak korunkban is, hogy fedezzük fel az Egyház erejét ahhoz, hogy meg tudja változtatni az emberek történetét, meg tudja gyógyítani a betegeket. A tanítványok kezében ott van a betegek gyógyulásáért mondott imádság is. Az evangélium emlékeztet minket arra, hogy „Istennek semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37). Az Úr a hívő embereket is felhasználja annak érdekében, hogy csodákat tegyen az emberi történelemben.
Húsvéti imádság
