Április 29., péntek
Sienai Szent Katalin (1347–1380) emléknapja: a békéért, a keresztények egységéért és a szegényekért munkálkodott.
ApCsel 5,34–42. Gamáliel közbelépése
A mindenki által tisztelt, jóérzésű farizeus, Gamáliel megértette, hogy igazságtalanul járnak el az apostolokkal szemben. Bölcsen beszélt, szavai hitbéli bölcsességről tanúskodtak: felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy Isten a történelem ura, és nem tanácsos szembehelyezkedni vele. Gamálielt nem ravaszság vagy számítás vezérelte, még kevésbé irigység. Hívő volt, aki felelősségének érezte, hogy segítsen munkatársainak Isten igazságosságának tekintetével látni a valóságot, és segítsen megmenteni Jézus követőinek csoportját. A főtanácsot megérintette Gamáliel szavainak bölcsessége, megfogadták tanácsát, és szabadon engedték az apostolokat. Előtte azonban még megvesszőztették őket, és megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek többé Jézusról. Az apostolok boldogan távoztak, mivel egy kicsit részt vállalhattak Jézus szenvedéséből. Talán emlékeztek a boldogmondás szavaira: „Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben!” (Lk 6,22–23) Az apostolok egyáltalán nem törődtek a tilalommal, a templomban és a házaknál továbbra is mindennap hirdették Jézust, a Megváltót.
A Szent Kereszt imádsága
