ApCsel 5,17–26. Az apostolok letartóztatása és csodálatos szabadulása
Az apostolok nagylelkűen és szenvedélyesen hirdették Isten szavát, és így igehirdetésük nyomán csodák történtek. És a keresztény közösség megbecsülése növekedett a nép között, de nem a papok és a szadduceusok körében. Jézus megmondta a tanítványainak: „Emlékezzetek a szóra, amit mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is megtartják majd.” (Jn 15,20) Amikor fogságban voltak, éjjel egy angyal lépett be a börtönbe, és megszabadította őket láncaiktól. De nem azért, hogy a háttérbe vonuljanak. Azonnal megparancsolta, hogy menjenek el ismét a templomba, hogy hirdessék a népnek Jézus evangéliumát. Isten szavát már nem lehet béklyóba kötni. Korunkban is – és nem csupán a múlt század totalitárius rezsimjeinek idejében – itt vannak a gonosz erői, amelyek mindenáron el akarják hallgattatni az evangéliumot, úgy is, hogy börtönbe vetik és megölik a tanúságtevőket. A világ számos részén erősödni látszik a keresztényüldözés. Krisztus követőinek misztériuma, hogy sokszor pont olyankor törnek rájuk, amikor éppen imádkoznak. Talán a szelídségük az oka. A keresztények – akik szelídek és alázatosak, ahogyan az evangélium kéri tőlük, semmit nem követelnek, különösen nem imádság közben – valójában a gonosz erőszaknak való radikális ellentmondást jelképezik.
Imádság a szentekkel
