ApCsel 2,36–41. A szív megtérése építi az új közösséget
„Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette.” Ezek a szavak átjárják a szívét annak, aki készséges szívvel hallgatja őket: kérdőre vonják, megrendítik, helyreigazítják, nyugtalanítják, vigasztalják. A zsidókhoz írt levél azt mondja, hogy Isten szava hasonlít egy kétélű kardra, amely behatol a szív legmélyére, és nem hagyja, hogy közönyös maradjon. Ez történt azokkal is, akik először hallgatták: a húsvét evangéliuma szíven találta őket. Kérdést tettek fel Péternek, mely egyszerű, de alapvető fontosságú: „Mit tegyünk hát?” Isten szava egy új történet kezdete, életünk új lépésére ösztönöz. Az apostol válasza világos: az evangéliumot kínálja, mint erőt a változáshoz. A húsvét evangéliuma ugyanis olyan, mint a szeretet kovásza, mely átalakítja a társadalmat; mint egy energia, mely megváltoztatja a szíveket, és új testvériséget teremt a társadalomban. Azon a napon megszületett az Egyház: Isten szava – amit Lukács mint történelmi tényt mutat be – kezdi a feltámadt Jézus köré gyűjteni az emberek első csoportját, akik úgy döntenek, hogy Jézus tanítványává válnak. Elmondhatjuk, hogy ugyanez ismétlődött meg nemzedékről nemzedékre, és ma is újra ezt kell valóra váltani. Az Egyház mindig így születik meg. A húsvéti időben folyamatában olvassuk az Apostolok cselekedeteit, ahogyan elbeszéli a keresztények történetének első ötven évét, Isten szava első lépéseit a történelemben. Elmélkedünk rajta, mert napjainkban is ihletet adó forrást jelent.
Húsvéti imádság
