Szent Adalbertnek (†997), Prága püspökének az emléknapja: Kelet-Poroszországban szenvedett mártírhalált, ahol az evangélium hirdetése miatt tartózkodott. Rómában is élt, ahol a Tiberis-szigeten, a Szent Bertalan-bazilikában tisztelik emlékét.
ApCsel 4,13–21. Péter és János tanúságtétele a nagytanács előtt
Az Apostolok cselekedeteiből vett olvasmány folytatja az elbeszélést János és Péter kihallgatásáról a vének és írástudók előtt, a sánta koldus meggyógyítása után. A vének és írástudók csodálkoztak a nyíltságon, amivel Jézus két tanítványa a kérdéseikre válaszolt. Azért is csodálkoztak, mert „írástudatlan és tanulatlan emberek” voltak, mégis megállták a helyüket a kihallgatáson. Pedig egyszerű galileai halászemberek voltak. Az evangélium mégis olyan mélyen megváltoztatta őket, hogy tekintélyessé tette tanúságtételüket. Elgondolkodtat minket, hogy mekkora csodálkozást ébresztettek. Faggat ez minket is arról, mi hogyan teszünk tanúságot, hogyan mutatjuk meg a hitünket. Van egy olyan felfogás, hogy a keresztényeknek menekülniük kell a világ elől, mert veszélyes kísértést jelent. Vagy hogy szelídítsük hozzá az evangéliumot napjainkhoz. Az egyetlen erőnk azonban az evangéliumnak való engedelmesség.
Péter így válaszol a nagytanács tagjainak: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre? Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” Minden keresztény nemzedéknek sokat kell tanulnia ebből a válaszból. Aki az evangéliumot a szívében őrzi, nem teheti meg, hogy hallgat. A kereszténység nem egy suhogtatni való fegyver, hanem egy köpeny, amellyel szeretettel vonjuk be az embereket. A kereszténység inkább vonzás, semmint meggyőzés műve – mondta Antiochiai Szent Ignác –, különösen a nehéz helyzetekben, mint amilyeneket ebben a korban megélünk.
Húsvéti imádság
