Április 3., nagyböjt 5. vasárnapja

 


A muszlim világban a ramadán hónap kezdete

 

Iz 43,16–21; Zsolt 126 (125); Fil 3,8–14; Jn 8,1–11

 

Nagyböjt ötödik vasárnapja a nagyhét küszöbéhez vezet el minket. Lukács evangélista még pontosabban leírja a helyzetet, mint János: Jézus éjjel felment az Olajfák hegyére imádkozni, reggel pedig a templomba ment, hogy hirdesse az evangéliumot annak a sok embernek, akik követték, hogy hallgathassák. Meghívás ez számunkra is, hogy legyünk ott Jézus mellett ezekben a napokban. A jelenet a házasságtörő asszonnyal valószínűleg Jézus szenvedésének idején történt. Amikor hallgatjuk az evangéliumnak ezeket a szavait, az olyan, mintha minket is Jézus elé vinnének. Kegyelem, hogy ott lehetünk e mellett az asszony mellett. Ő segít megértenünk, hogy gyakran a mi szívünk is elárulta azt, akit szeret, eltávolodott Jézustól, máshol keresve a szeretetet. A házasságtörő asszony ma segít nekünk megérteni, mekkora kegyelem, hogy Jézus előtt állhatunk: felfedezzük, hogy ő nem egy bíró, hanem az Úr, aki megbocsát.

            A házasságtörésen ért asszonyt oda vitték, ahol a nép körülvette Jézust. Középen áll, éppen mint aki ítéletre vár, várja a halálos ítéletet és a kivégzését. Az írástudók és a farizeusok valóban ezt kérik Jézustól: Mózes törvénye ugyanis azt írja elő, hogy „az ilyeneket meg kell kövezni”.

            Jézus lehajol, hogy írjon valamit a földre, rejtélyes gesztus ez, amely Jeremiás próféta könyvének egyik versét idézi fel: „Izrael reménysége, Uram! Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek; a tőled elpártolókat a porba írják, mert elhagyták az élő vizek forrását, az Urat.” (Jer 17,13) Mintha arra emlékeztetne, hogy egész életünk porba íródott, törékeny és ki van téve a bűnnek. E törékenység ellen az egyetlen orvosság az irgalmasság orvossága. „Aki közületek bűn nélkül van, az vessen rá először követ.” Jézus nem a törvényt hívja segítségül, amely azt mondja, hogy a szemtanú vesse az első követ a bűnösre, hanem arra hív mindenkit, hogy tekintsen a saját szívébe. Az evangélista megjegyzi, hogy „egymás után elmentek, kezdve a véneken”. És Jézus egyedül marad az asszonnyal. Jézus, az egyetlen igaz, aki rá emelhette volna a kezét, hogy halálra kövezze, megmenti, megszabadítja a bűntől. Ezért jött a világba. János akkor utal erre, amikor Jézus mondja Nikodémusnak: Isten annyira szerette ezt a világot, hogy szeretett egyszülött Fiát küldte, hogy megmentse a világot. Ezt tette azzal az asszonnyal is.

Ezt teszi velünk is ezen az estén. És mint annak az asszonynak, mindannyiunknak azt mondja: „Menj!”, folytasd az utadat. Hozzáteszi: „és többé már ne vétkezzél”, ne áruld el a szeretetet, járd inkább azt az utat, amelyre én helyeztelek, az irgalmasság és a megbocsátás útját. Ez az az út, amelyen maga Jézus is jár, a szegényekkel és a gyengékkel való együttérzés útja. Az az út, amelyen az elkövetkező napokban is jár majd, a kereszt útja.

Imádság az Úr napján