Izraelben ez a nap a jom hasoá (a soá, a holokauszt emléknapja), amikor arra emlékeznek, hogy a nácik a második világháború idején a zsidók ellen népirtást követtek el.
ApCsel 5,27–33. Az apostolokat ismét perbe fogják
Az apostolokat ismét a nagytanács, a nép vezetői elé viszik. Ez alkalommal nemcsak Pétert és Jánost hurcolják ide, hanem az összes apostolt. Az egész Egyházat vádolják és fogják perbe. Azzal vádolták őket, hogy nem engedelmeskedtek a nép vezetői által kiadott parancsnak, miszerint ne hirdessék többet az evangéliumot. A válasz, amelyet az apostolok adnak a nagytanácsnak, egyhangú és határozott. Lukács hangsúlyozza: „Péter és az apostolok” együtt válaszolnak. A keresztény közösségben a Szentlélek a vezető, ő teszi lehetővé, hogy az egész város előtt hirdessék az evangéliumot. Az igehirdetés nem egyes emberek műve, akik hírnévre törekszenek. A küldetés célja, hogy felépítsék a közösséget és evangéliumi tanúságot tegyenek egy újfajta egységről. A szavak, amelyeket Péter – és vele együtt a többi apostol – kimond, összefoglalják az üdvösség misztériumát, melyet Jézus az embereknek hozott. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a nép vezetőinek lehetetlen megállítaniuk Isten szavát és azt a változást hozó erőt, amellyel ez a szó hat mindazokra, akikhez elér. Lukács gyakran hangsúlyozza, hogy „az Úr igéje pedig terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megszaporodott Jeruzsálemben” (ApCsel6,7). Isten szava növekedésének hatására a keresztény közösség is növekszik. Vagyis a közösség Isten szavának teremtménye, „creatura verbi”.
Imádság az Egyházért