A vatikáni Szent Péter-bazilika és a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika fölszentelésének emléknapja
2Mak 6,18–31. Eleazár, az idős írástudó vértanúsága
18Tehát
Eleazar, egy a fő írástudók közől, élemedett férfiú és tisztes
ábrázatú, kényszerítteték, hogy száját fölnyitván, sertéshúst egyék.19Ő pedig a dicsőséges halált inkább választván, mint a gyülöletes életet, önként méne a kínra.20Elgondolván, hogy oda kell járúlnia, békével tűre, eltökélvén magában, nem cselekedni tilalmast az élet szeretetéért.21Azok
pedig, kik mellette állnak vala, álszánakodástól indíttatván, a férfiú
régi barátságáért félrevivén őt, titkon kérék, hogy olyan húst
hozhassanak, melyet szabad vala neki enni, és tettesse magát, mintha
evett volna a király parancsa szerint az áldozatok húsából,22hogy ezt cselekedvén, a haláltól megszabadúljon; a férfiú régi barátságáért ez emberséget cselekvék vele.23Ő
pedig elgondolván élemedett öregségének méltó tisztességét,
veleszületett nemességének őszvoltát, és gyermekségétől fogva jeles
magaviseletének jócselekedeteit, a szent és Istentől adott törvény
parancsai szerint, azonnal felelé, mondván: hogy inkább akar előttök a
föld alá menni.24Mert,
úgymond, nem méltó a mi életkorunkhoz a tettetés, nehogy sokan az ifjak
közől azt vélvén, hogy a kilenczven esztendős Eleazar a pogányok
életére állott,25az
én tettetésemért és a romlandó élet rövid idejeért ők is
elcsábíttassanak, s ez által én öregségemre szennyet és gyalázatot
vonjak.26Mert ha e jelen időben az emberek kinzásaitól megmenekedem is, de a Mindenható kezétől sem élve, sem halva el nem futhatok.27Azért bátran akarok kimúlni az életből, hogy az öregségre méltónak láttassam;28az
ifjaknak pedig erős példát hagyok, ha készséges szívvel és bátran a
legbecsesebb és szentebb törvényekért tisztességes halált szenvedek.
Ezeket mondván, azonnal a kínpadra vonaték.29Azok
pedig, kik őt vezetik vala, és kevéssel azelőtt kegyesebbek valának,
haragra gerjedének az általa mondott beszédek miatt, azt vélvén, hogy
azokat kevélységből mondotta.30De
midőn már halálig veretett, felfohászkodék, mondván: Uram! kinek szent
tudománya vagyon, te jól tudod, hogy midőn a haláltól megszabadúlhatnék,
testemben kínos fájdalmat szenvedek; de lelkem szerint a te félelmedért
örömest szenvedem ezeket.31És
csakugyan ily módon mulék ki az életből, nemcsak az ifjaknak, hanem az
egész nemzetnek az ő halála emlékezetét az erény és erősség példája
gyanánt hagyván.
Eleazár, az idős írástudó hű az Úr törvényéhez. Ezért az, hogy disznóhúst egyen, megszegve ezzel a tisztasági szabályok által előírt tilalmat, ahogy a Leviták könyvében is olvashatjuk (Lev 11,7–8), számára a hittől való eltávolodást és a bálványimádást jelentette volna. Így inkább a halált választja, semmint a király parancsának engedelmeskedjen, és megszegje a törvényt. Így a vértanú hívők sorába kerül, azok közé, akik jobban szeretik Istent, mint saját életüket. Az egyházatyák közül néhányan Krisztus eljövetele előtti példaként tekintettek Eleazárra, kicsit úgy, mint István diakónusra a keresztény vértanúk. Eleazár a beszédében világossá teszi: korához méltóan szeretne meghalni, hogy példát mutasson a fiataloknak: „Azért elszántan válok meg életemtől, így legalább méltónak mutatom magam idős koromhoz (…), hogy nemes példát adjak az ifjaknak.” (2Mak 6,27–28 – Káldi-Neovulgáta fordítás) Szavaiból kétségtelenül érződik a törvényhez való hűség, de leginkább az Úrban való hit, ami alól „sem élve, sem halva” nem akar kibújni. Kínjai közepette Istenhez fordul, aki „Szent tudása birtokában” (2Mak 6,30) mindent tud, és aki hűséges azokhoz, akik szeretik őt. Aki nem Isten szerint gondolkodik, nem érti meg, mit él meg, és miről tesz tanúságot Eleazár: „Azokban, akik félrehívták, az iránta kevéssel azelőtt tanúsított jóindulat gyűlöletbe csapott át. Azt hitték, ezek az előbbi szavak az esztelenség megnyilvánulásai.” (2Mak 6,29) Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a hősiesség (ebben az értelemben őrültség) ilyen megnyilvánulása éppen a keresztény hit radikalizmusára jellemző, mint ahogy már a bibliai hagyományban is az volt.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
