Megemlékezünk
Zakariásról és Erzsébetről, akik öregségükben adtak életet Keresztelő Jánosnak.
Róm 13,8–10. A
szeretet adósai
8Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak
kölcsönös szeretettel, mert aki embertársát szereti, a többi törvényt is megtartja.9Hiszen
a parancs: ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, a másét ne kívánd, s ami egyéb
parancs még van, mind ebben az egyben tetőződik: Szeresd embertársadat, mint
saját magadat.10A szeretet nem tesz rosszat az embertársnak. A
törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.
Mindannyian szeretettel
tartozunk másoknak, mert a többieknek joguk van a szeretetünkre, figyelmünkre,
közelségünkre. Ez az igazság a végső vereségét jelenti az önszeretetnek, amely
minden bűn gyökere. Ezt az adósságot soha nem lehet eltörölni, mivel másoknak a
mi szeretetünkhöz való joga nem tűnik el. Jézus annyira szerette az embereket,
hogy életét adta az üdvösségükért. A tanítvány nem távolodhat el Mestere
példájától. Ezért mondhatja az apostol, hogy adósok vagyunk a szeretettel. A
keresztényi szeretetnek ingyenesnek és mindenki iránt teljesnek kell lennie. Nyilvánvaló,
hogy az ilyen radikalizmus nem tőlünk ered, nem a mi erőfeszítésünk gyümölcse,
csakis odafentről kaphatjuk meg. Ha gyakoroljuk, általa azt a tiszteletet adjuk
meg Istennek, amire Pál buzdít. Közeleg az idő, sürget a szeretet parancsa. Az
apostol mintha azt mondaná: eljött a szeretet ideje. Amikor látjuk, milyen
nehéz időket élünk a harmadik évezred kezdetén, megértjük: sürgető szükség van
arra, hogy a keresztények tanúskodjanak a szeretetről, az egyetlen útról, amely
a világot elvezeti az üdvösségre. A gyűlölet és az erőszak növekedése, a
terrorizmus és a háborúk előretörése láttán a keresztény közösségek nem
lehetnek figyelmetlenek és hanyagok, hanem át kell adniuk a világnak a szeretet
elsőbbségének törvényét. A béke útja annyi, mint győzelemre juttatni a
szeretetet.
Imádság a szentekkel
