NOVEMBER 1., SZOMBAT, MINDENSZENTEK FŐÜNNEPE

 

Mindenszentekkor megemlékezünk minden szentről, akiknek neve föl van írva a mennyben; velük együtt fordulunk az Úrhoz, hogy ismerjen el minket gyermekeinek.

 

Jel 7,2–4.9–14; Zsolt 24 (23); 1Jn 3,1–3; Mt 5,1–12

A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek,²ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:

✴³„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.⁴Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.⁵Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.⁶Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.⁷Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.⁸Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.⁹Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.¹⁰Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.¹¹Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam.¹²Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.

„Mert a te jóságodból ünnepeljük a mai napon a dicsőség városát, a mennyei Jeruzsálemet, mely anyánk és végső célunk, hol megdicsőült testvéreink kórusa mindörökké magasztal téged.” Így szól a prefáció mindenszentek ünnepén. A „szent” kifejezés azt jelenti, „elkülönült”; egy nép, amely elkülönül azoktól, akik hagyják, hogy behálózza őket a háború és az erőszak. Olyan nép ez, amely arra hivatott, hogy mindenütt a békéért kiáltson, és ezzel már most jelenvalóvá tegye a mennyei Jeruzsálemet. A szentség nem egy jó vagy kevésbé jó erkölcsi minőség, hanem mindenekelőtt történelmi dimenzió, a gonosz, a bűn, a pusztító erőszak hatalmától való elszakadás valósága. A szentség nem egyéni út és nem is szerzett érdemek jutalma. A szentség az, hogy ennek az anyának a gyermekei, ennek a szent családnak a tagjai, e nép életének részesei lehetünk, ami az Egyház. Ez nem azt jelenti, hogy a saját létünket zárójelbe tesszük, hanem azt, hogy tudatosan maradunk Isten gyermekei, ahogy az egyházatyák is mondták: „Nem lehet Isten az Atyánk, ha nem az Egyház az Anyánk.” Szemléljük hálával ennek az édesanyának az arcát, tekintsünk hálás szeretettel azon fivéreink és nővéreink arcára, akiket ajándékba kaptunk, tekintetünk találkozzon a szegények és gyöngék tekintetével, akiket az Úr bízott ránk, hogy viseljük gondjukat és szeressük őket testvérként, de terjesszük ki tekintetünket a számtalan barátra is, akik elkísérnek minket zarándoklatunkon a jól ismert cél felé. Ez az édesanya már a mennyei Jeruzsálemben lakik, előttünk járó fivéreink és nővéreink által is, akiknek neve Isten szívébe van írva. Írjuk be nevünket ebbe a látomásba, és járjunk továbbra is együtt azon az úton, amelyet ez a szent édesanya mutat nekünk: a szentség útja ez, az út, amely a béke városába vezet.

Előesti imádság