Róm 14,7–12. Nem
magunkért élni
Senki közülünk
nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának.8Míg élünk,
Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár
meghalunk, az Úréi vagyunk.9Krisztus ugyanis azért halt meg és
támadt fel, hogy halottnak, élőnek ura legyen.10Miért ítéled el
tehát testvéredet, vagy miért nézed le embertársadat? Hiszen mindnyájan Isten
ítélőszéke elé jutunk.11Ezt mondja az Írás:Amint igaz, hogy élek –
mondja az Úr –,előttem meghajlik minden térd,s minden nyelv magasztalja az
Istent.12Tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek.
A levél ezen a
ponton a közösségben lévő gyengék felé tanúsított figyelemre helyezi a
hangsúlyt, vagyis azok felé, akiknek még nincs szilárd hitük, és vallásos
aggályaik vannak az étkezési szokásokkal kapcsolatban. A korintusihoz hasonlóan
a római közösségben is voltak erősek, vagyis olyanok, akik azt hitték,
felszabadultak a hagyományos kötelékek alól; és voltak gyengék, akik a
zsidókeresztény világ hagyományai szerint éltek. Nézeteltérésük középpontjában
az étkezéssel kapcsolatos tilalmak álltak. A helyzet súlyossá vált, mert a két
csoport kemény vádakkal illette egymást. Pál szigorú szavakkal fordul azok felé
a tanítványok felé, akik fölényesen és gőgösen bírálják és lenézik a többieket.
Eltékozolják a közösség erejét, amit ajándékul kaptak, és ezzel meggyengítik a
közösséget. Az apostol arra figyelmezteti a keresztényeket, hogy a tanítványok
életében a testvériségé, az egységé az elsőbbség. A tanítványoknak elsősorban
az Úrért és az Úr evangéliumáért kell élniük, nem pedig saját magukért, saját
elképzeléseikért. A hívek közösségének forrása és egyben oka az evangélium,
egyedül az evangélium. A keresztény közösséget nem előírások betartása tartja
össze. Nem büszkeségünk ereje, és nem is a lemondásokkal teli élet gyengesége
menti meg a keresztény közösség egységét, hanem egyedül az, ha szívünkbe
fogadjuk és hétköznapjainkban valóra váltjuk Isten szeretetét. Mindazonáltal
elsődleges kötelességünk, hogy őrizzük és védjük a testvéri szeretetet, amit
odafentről kapunk. Ez a legértékesebb kincs, védelmezni és őrizni kell. Ahogyan
Jézus mondja: erről tudják meg, hogy tanítványai vagyunk.
Imádság az Egyházért
