A szegények világnapja
Mal 3,19–20a; Zsolt 98 (97); 2Tesz 3,7–12; Lk 21,5–19
A liturgikus év utolsó hetében járunk. A szent liturgia arra buzdít, hogy gondolkodjunk el „a végső dolgokon”, a közelgő napon, amely „izzó lesz, mint a kemence”, ahogy Malakiás próféta írja. A Lukács evangéliumából elhangzott rész is az idők végére helyezi a hangsúlyt. A kor megszokott nyelvezetén Jézus azt mondja: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen.” (Lk 21,10–11) És még azt is: „…kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket.” (Lk 21,12) Ezek a szavak napjainkban is beigazolódni látszanak. Jézus nem megijeszteni akar bennünket. Azt akarja, hogy jobban figyeljünk arra, milyen végcél felé tart a történelem, mi felé haladunk mi magunk. Mert csak akkor tudjuk kiválasztani az utat, ha tudjuk, hova megyünk. Jövő vasárnap Krisztus király ünnepével a liturgia a történelem utolsó napjaira irányítja tekintetünket, ami akkor jön majd el, amikor Jézus fog uralkodni mindenen és mindenkin. Azon a napon – mondja a Seregek Ura – „Minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a szalma”, az igazaknak pedig „felragyog az igazság napja, sugarai üdvösséget fognak árasztani”. Ez az evangéliumi szakasz felráz bennünket, rávilágítva lustaságunkra, és arra hív, hogy tekintetünket fordítsuk Jézus felé, legyünk mellette, hogy minél előbb eljöhessen az ő országa, egy testvériesebb, szolidárisabb, békés világ.
Ferenc pápa szándéka volt, hogy a Krisztus, a mindenség királya ünnepe előtti vasárnapot szenteljük a szegényeknek. Minden templom nyissa meg kapuit előttük, hívja őket szentmisére, és kínáljon nekik ebédet a mise után, ahogyan Ferenc pápa is teszi a Szent Péter-bazilikában. Ez mutatja, hogy a szegények iránti szeretet nem a közösségen kívül levőknek nyújtott könyörületes, szép gesztusok szintjét jelenti. A mai ünnep felfedi a szegények iránti szeretet teológiai értelmét. El kell mondani, hogy a velük való kapcsolat azt jelenti, hogy őket is az Egyházon belülieknek tekintjük, fivéreinknek és nővéreinknek. Sőt, a szegényekkel maga Krisztus van jelen közöttünk. Az evangélium lapjain egyébként így is beszélnek róluk. A szegények ünnepe segít, hogy jobban megértsük mindazt, amit az evangélium mond az országról, melynek Jézus a királya. Elég elolvasnunk az első boldogmondást: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3) A mennyek országa hasonlít a lakomára, amit az Úr készített, és amire meghívta a szegényeket. A tanítás pedig egyértelmű: az Eucharisztia oltára és a szegények asztala között kapcsolat van. Két elválaszthatatlan oltár, két elválaszthatatlan kultusz. És tanúi lehetünk a Jézus tanítványai és a szegények, Jézus szegényei közötti rendkívüli barátság csodájának. Ez annak az evangélium révén megvalósuló, világméretű testvériségnek a képe, mely nem ismer sem gátakat, sem határokat.
Imádság az Úr napján
