Dán 7,15–27. A látomás magyarázata
15Ekkor a lelkem megrendült; én, Dániel, megremegtem e dolgok miatt, és az, amit a fejem látott, megzavart engem.16Odamentem az egyik ottállóhoz, és biztos magyarázatot kértem tőle mindezekre. Ő megmondta és megmagyarázta nekem a dolgok értelmét:17»Ez a négy nagy vadállat négy olyan ország, amely a földön támad;18a fölséges Isten szentjei azonban elnyerik majd az országot, és övék lesz az ország örökké, örökkön örökké.«19Aztán meg akartam tudni a valót a negyedik vadállatról, amely nagyon különbözött az összes többitől, és igen rettenetes volt; a fogai és körmei vasból voltak, falt és rágott, és a maradékot a lábával összetaposta;20a tíz szarvról is, ami fején volt, továbbá arról a másikról, ami kinőtt, és amely előtt három szarv lehullott; arról a szarvról, amelynek szeme volt és nagy dolgokat beszélő szája, és nagyobb volt a többinél.21Láttam ugyanis, hogy íme, az a szarv hadat viselt a szentek ellen és diadalmaskodott rajtuk,22míg el nem jött az Ősöreg, és igazságot nem szolgáltatott a Fölséges szentjeinek, és el nem jött az idő, és a szentek birtokukba nem vették az országot.23Ő így szólt: »A negyedik vadállat egy negyedik ország lesz a földön, amely nagyobb lesz minden országnál; felfalja, összetiporja és összezúzza az egész földet.24Ennek az országnak a tíz szarva pedig tíz király lesz; őutánuk pedig egy másik támad, amely hatalmasabb lesz az előbbieknél, és három királyt megaláz.25Sokat beszél a Fölséges ellen, és megtiporja a Magasságbeli szentjeit; azt hiszi, hogy meg tudja változtatni az időket és a törvényeket; s kezébe is adják azokat egy ideig, időkig és egy fél ideig.26Aztán leül a bíróság, hogy a hatalmát elvegyék, összetiporják és mindörökre megsemmisítsék,27és az országot, a hatalmat és az ország nagyságát az egész ég alatt átadják a Magasságbeli szentjei népének; az országa örökkévaló ország lesz, és neki szolgál majd és engedelmeskedik minden király.«”
Az egyházi év utolsó napján a szentmise Dániel könyvének egyik központi részét tárja elénk. A fejezet előző tizenöt versében elbeszélt látomások után Dániel úgy érzi, megrendült és összezavarodott, és megkérdez valakit az ott állók közül, mit jelentenek azok a dolgok, amelyeket látott. Ez alkalommal neki is – aki többször is segített már a babilóniai királynak az álmai megfejtésében – valaki másnak a segítségére van szüksége ahhoz, hogy megértse a látottakat. Senki nem mondhatja, hogy mindent meg tud oldani egymaga, teljesen függetlenül másoktól. Igaz ez a Szentírás hallgatására is. Nagy Szent Gergely – aki egyébként a Biblia egyik legelmélyültebb magyarázója – úgy tartotta, hogy hallgatósága nemritkán segítségére volt abban, hogy jobban megértse azokat a szentírási szakaszokat, melyeket magyarázni készült. Amikor az egyházi lelki hagyomány azt mondja, hogy a Szentírást nem egyedül, hanem közösségben kell hallgatni, akkor nem tesz mást, mint hangsúlyozza a közösségben való meghallgatás fontosságát. A Dániel által megkérdezett értelmező különösen a negyedik vadállatra – amely Nagy Sándor birodalmát jelképezi – és annak tíz szarvára, a követőire vonatkozóan ad magyarázatot a látomásokra. Az utolsó szarv, „amely kinőtt”, és amely „hadat viselt a szentek ellen, s legyőzte őket”, IV. Antiokhosz Epiphanészt jelképezi. „Fennhéjázón” beszél, mert meg van győződve arról, hogy ő Zeuszt jeleníti meg a földön, és emiatt üldözni kezdi azokat a zsidókat, akik hűségesek akarnak maradni Istenhez. A magyarázó kijelenti, hogy elérkezik Isten ítélete: abban a pillanatban véget ér minden üldöztetés, a Babiloni Birodalmat lerombolják, és a hatalmat „a Fölséges szentjeinek népe nyeri el”. A remény üzenete ez a hívők számára, akik hűségesek maradnak Istenhez és az ő szövetségéhez. Ők azok, akikre az Úr rábízza a föld megváltoztatásának és megmentésének hatalmát. A liturgikus év lezárásakor Dániel látomása arra buzdít, hogy tekintsünk távolabbra a gyakran nagyon nehéz jelennél, és várakozzunk az Úrra, aki eljön az üdvözítésünkre.
Előesti imádság
