Megemlékezünk a Santa Maria in Trastevere-bazilika fölszenteléséről. Ebben a templomban imádkozik minden este a Sant’Egidio közösség.
Bölcs 18,14–16; 19,6–9. Isten csodái
14Mert mikor a csendes hallgatagság mindent elfoglalt, és az éj járásában félúton volt,15a te mindenható igéd mennyből a királyi székből, mint kemény harczos a veszedelem földének közepére leszökkent.16Éles
kard hordozván a te kétségtelen parancsodat, és fölemelkedvén, mindent
megtölte halállal, és a földön állván, fölért egészen az égig.
6Mert
minden teremtmény az ő kezdetleges tulajdona szerint átalakíttatott,
szolgálván parancsaidnak, hogy a te gyermekeid sértetlenűl
megőriztessenek.7Mert
a felhő árnyékozta be táborukat, és hol azelőtt víz volt, száraz föld
tűnt föl, és a vörös tengeren akadály nélkül való út, és a nagy
mélységből zöld mező lett,8melyen átment az egész nemzet, a te kezed védelme alatt, látván jeleidet és csodáidat;9mentek, mint a lovak a legelőn, és mint a bárányok szökdeltek, magasztalván téged, Uram, ki megszabaditottad őket.
A szerző magasztalta Istent a csodáiért, amelyeket népével cselekedett, hogy kivezesse őket az egyiptomi szolgaságból. Mindent a teremtés újjáalakulásaként ábrázol. Ebben a változásban nyilvánul meg Isten hatalma, aki eljön, hogy megszabadítsa népét. Semmi sem lehetetlen számára, ő a világmindenség ura, előtte alakulnak át az alkotóelemek. A Bölcsesség könyvének szavai arra buzdítanak bennünket, hogy bízzuk az Úrra az életünket: hiszen ő segít nekünk megtalálni azt a bölcsességet, amivel megérthetjük, mi a jó útja, és örvendezhetünk az ő köztünk való jelenlétének. A világ társadalmának életét egyre összetettebbé és bizonytalanabbá tevő mély változások ellenére, az egész bolygót érintő ökológiai változások ellenére a Bölcsesség könyve úgy tekint Isten jelenlétére, mint a remény forrására. A tengeren való átkelés a húsvét beteljesedése, a keresztvízbe való lemerülés, ami által új teremtménnyé leszünk. Ennek a könyvnek, az Ótestamentum legfiatalabb könyvének szenvedélyes és részletekbe menő olvasása végén a szerző zárószavait tesszük magunkévá: „Mindezekben ugyanis naggyá és dicsővé tetted, Uram, népedet, sohasem feledkeztél meg róla, és mindig és mindenütt vele voltál.” Jézus maga is átvette e szavak lényegét, amikor, mielőtt láthatólag elhagyta ezt a földet, azt mondta tanítványainak: „…én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,20) Isten irántunk való hűséges szeretete az, ami soha nem szűnik meg.
Előesti imádság
