Róm 16,3–9.16.22–27. Ajánlások a közösség számára
Köszöntsétek
Priszkát és Aquilát, munkatársaimat Krisztus Jézusban.4Ők életüket
kockáztatták értem. Ezért nem csupán én vagyok nekik hálás, hanem a
pogányságból megtért minden egyházközség.5Köszöntsétek a házukban
összejövő közösséget. Köszöntsétek kedves Epenétuszomat, Ázsia zsengéjét
Krisztusban.6Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradt értetek.7Köszöntsétek
rokonaimat és fogolytársaimat, Andronikuszt és Júniát, akiket az apostolok
körében nagyra becsülnek, s akik előttem lettek kereszténnyé.8Köszöntsétek
Ampliátuszt, aki nekem kedves az Úrban.9Köszöntsétek Urbánuszt,
munkatársunkat Krisztusban, és az én kedves Sztakiszomat. 16Köszöntsétek
egymást szent csókkal! Krisztus minden egyháza köszönt titeket. Üdvözöllek
titeket az Úrban én, Terciusz is, aki a levelet írtam.23Üdvözöl titeket Gájusz,
aki nekem és az egész közösségnek házigazdája. Üdvözöl titeket Erasztusz, aki a
város vagyonát kezeli és Quartusz testvér.24Az Úr Jézus kegyelme mindnyájatokkal!25Annak
pedig, akinek hatalmában áll megerősíteni benneteket evangéliumomban, a Jézus
Krisztusról szóló tanításban, annak a titoknak kinyilvánításában, amelyre
ősidők óta csend borult,26de amelyet most az örök Isten parancsára a próféták
írásai kinyilatkoztattak, és minden nemzet előtt ismertté tettek, hogy így a
hit befogadására eljussanak:27Neki, az egyedül bölcs Istenneklegyen
dicsőségJézus Krisztus általörökkön-örökké! Ámen.
Ez a fejezet, amely
egymás mellé helyezett különböző szövegek sorozataként jelenik meg, valójában
azt a konkrét közösséget mutatja be, amelyről Pál a levél utolsó részében ír. A
hosszú névsor azt jelzi, hogy az apostolnak milyen sok barátja volt. Bár nem
járt Rómában, mégis ismerte a közösség számos tagját. Tudjuk, hogy Aquilával és
Priscillával Korintusban találkozott Claudius ediktuma után (amely a zsidók teljes
vagy részleges kiűzését rendelte el Rómából), de ez nyilvánvalóan már nem volt érvényben
a levél megírásának idején. Viszont nem tudjuk, hogy az apostol milyen
körülmények között találkozott a többi személlyel. Említésük inkább arra
szolgál, hogy még népszerűbbé tegye magát egy olyan közösségben, amelyet nem ő
alapított, de amelyhez különleges kötelék fűzi. A felsorolással kifejezi, hogy
fontos a testvériség az Egyház életében, a barátságok sokféleképpen köttetnek.
A keresztény testvériség története soha nem a névtelen tömegek története. A
közösség mindig a tanítványok személyes találkozásában, személyek közötti kapcsolatokban
gyökerezik. Mindenkinek van neve és története, mindenkit személyesen szeretnek,
és mindenkiről személyesen gondoskodnak.
Előesti imádság
