A Santa Maria in
Trastevere-bazilikában a betegekért imádkoznak.
Róm 11,29–36. A
választott nép sorsa
9Isten ugyanis
nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását.30Amint egykor ti sem
engedelmeskedtetek Istennek, most azonban az ő engedetlenségük következtében
irgalomra találtatok,31úgy ők is hitetlenek lettek az irántatok tanúsított
irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak.32Isten ugyanis minden
embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön.33Mekkora a
mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának!
Mily
kifürkészhetetlenek szándékai,
mily
megfoghatatlanok útjai!
Vajon ki látta az
Úr gondolatait,
s tanácsot ki
adott neki?
35Ki kölcsönzött
neki,
hogy
visszakövetelhetné tőle?
36Minden belőle,
általa és érte van.
Dicsőség neki
mindörökké! Ámen.
Az Izrael üdvtörténeti szerepéről szóló harmadik
elmélkedésében Pál azt próbálja megragadni, mi lehet Isten terve népével. Ahogy
a római gyülekezetnek írja, „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának,
bölcsességének és tudásának!”, és ezt a mélységet mindig meg kell tanulni
megragadni. Túl gyakran mi is a felszínén maradunk az üzenetnek, amit a
Szentírás közvetít. Ahhoz, hogy megértsük ezt a mélységet, mindig önmagunkból
kell kiindulnunk, és az apostol emlékeztet bennünket arra, hogy mindig van valami
engedetlenség Isten szavával szemben, amely pedig minden embert, zsidókat és
pogányokat egyaránt egyesít. Valójában minden férfi és nő átéli ezt, és éppen
azáltal, hogy megtapasztaljuk a távolságot az ő Szavától, rá kell döbbennünk,
hogy milyen nagy szükségünk van Isten irgalmára, amely felülkerekedik az
engedetlenség vagy távolság minden formáján. Azzal, hogy „minden embert az engedetlenségben fogott össze”, számunkra
lehetőség nyílt a mélyreható változásokra: mivel közös a bűn börtöne, közös a
sorsunk a szabadulásra is. Mindannyian bűnösök vagyunk, akiknek szükségük van
Isten kegyelmére. Csak így, emberi gyarlóságunk közös természetét felismerve
tapasztalhatjuk meg, hogy Isten az engedetlenségen túl is szereti népét, és
szeretetével megmutatja, hogy ajándékait és meghívását „nem bánja meg”. Az
apostol szavai tehát nemcsak a zsidó népnek szólnak, hanem minden hívőnek, aki
arra hivatott, hogy teljesen rábízza magát Isten szeretetére és az ő
üdvösségtervére, amelyet minden nép számára alkotott.
Imádság a betegekért
