András apostol ünnepe
Mt 24, 37-44
37A mint pedig volt Noé napjaiban, úgy leszen az ember fiának eljövetekor is.Móz. I. 7,7Luk. 17,2638Mert valamint a vízözön előtti napokban ettek és ittak, házasodtak és kiházasíttattak mindazon napig, melyen Noé bement a bárkába,39és nem vették észre magokat, mignem eljött a vízözön, és elvitte mindnyájokat: úgy leszen az ember fiának eljövetele is.40Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik fölvétetik, a másik elhagyatik.41Két asszony őröl a malomban; az egyik fölvétetik, a másik elhagyatik.42Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.Márk 13,3343Azt pedig értsétek meg: Hogyha tudná a családatya, mely órában fog jőni a tolvaj, bizonyára vigyázna, és nem engedné házát megásatni.Luk. 12,3944Azért ti is legyetek készen, mert a mely órában nem vélitek, eljön az ember fia.
Advent első vasárnapjával kezdetét
veszi az új liturgikus év. Az Egyház arra kér, hogy úgy éljük meg ezt az időt,
mint lelki zarándoklatot „az Úr házának hegye” felé, ezzel megjelölve a célt a
világ minden népének. Ezt mondják majd egymásnak: „Rajta, menjünk fel az Úr
hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira, és így az
ösvényein járhassunk.” Ezzel a jövőképpel szemben a szent liturgia arra
ösztönöz minket, hogy emeljük fel tekintetünket: így fog eljönni az Úr az idők
végén. Az adventnek van egy különleges kegyelme: tudatunkban élénkebben él
Jézus, mint „az eljövendő”, aki egyre közeledik hozzánk. Jézus éberségre szólít
fel. A Noé idejével való összehasonlítás komoly üzenettel bír. Emlékeztet arra,
hogy az özönvíz előtti napokban mindenki nyugodtan evett, ivott és házasodott,
anélkül, hogy észrevette volna, mi fog történni.
Szigorú
figyelmeztetés ez a mi korunk számára is: háborúk és erőszak terjednek szerte a
világon, sokak közönye közepette. Isten Igéje azért jön, hogy felrázzon bennünket,
kezdve Pál apostollal: „itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból”.
Figyelmeztet: „Éljünk tisztességesen, mint nappal; ne evés-ivásban és
részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és
versengésben” (Róm 13,13). Az adventi idő alkalmas arra, hogy felébredjünk
beszűkült életünk álmából, és gondolatainkat, napjainkat, álmainkat az Úr
Jézusra irányítsuk, aki hamarosan eljön közénk. Ezért van szükség tehát
sürgősen az éberségre.
Jézus,
hogy megértesse velünk a várakozás és az éberség fontosságát, a tolvajhoz
hasonlítja magát, aki éjszaka, váratlanul érkezik, hogy észrevétlenül be tudjon
törni a házba. A
példázat a ház urának bölcsességét hangsúlyozza, aki ébren marad, hogy az
Emberfiát fogadja, amint megérkezik, és szinte még azelőtt ajtót nyit neki,
hogy kopogna. Az éjszakai érkezés hangsúlyozza a virrasztás fontosságát, azt,
hogy ne hagyjuk, hogy az álmosság elhatalmasodjon rajtunk. Pál apostol is ezt
írja a tesszalonikaiaknak: „Magatok is pontosan tudjátok, hogy az Úr napja úgy érkezik
el, mint éjjel a tolvaj.” (1Tessz 5,2) Talán ezért is terjedt el az ókori
egyházban az éjszakai virrasztás szokása, az éjszakai imádság, amelyben Isten
Igéjét hallgatták és az Úr eljövetelét kérték. Ne feledjük tehát, mire
figyelmeztet az apostol: „Amikor azt mondogatják: »Béke és biztonság«, akkor
éri őket hirtelen a pusztulás, akárcsak a várandós asszonyt a fájdalom, és nem
lesz menekvés számukra.” (1Tessz 5,3)
Tegyük
magunkévá a „Jöjj el, Uram Jézus!” imádságot, a szegények, az elítéltek, a
menekültek, a háborúban élő népek, az emberrablás áldozatai, az egyedül élő
idősek és a magukra maradt gyermekek nevében is. Mindenkiért mondjuk: „Jöjj el,
Uram Jézus!” Az adventi időben legyünk éberek és kitartóak Isten Igéjének
hallgatásában és a szegények szolgálatában. Így bölcsek leszünk, mint az a
háziúr, aki éjszaka – ahelyett, hogy felelőtlenül uraskodna, mint a következő
evangéliumi szakaszban szereplő szolga – várja az Emberfiának érkezését.
Imádság az Úr napján
