1Mak 6,1–13. Antiokhosz Epiphanész vereségei és halála
Antiokhosz a perzsiai hadjárata során hírt kap hadserege számos vereségéről a zsidókkal szemben, akik nemcsak megszégyenítették seregét, hanem vissza is foglalták Jeruzsálemet, és újjáépítették a templomot. A királyt mélyen megrázták ezek a hírek, megrémült, és bele is betegedett – írja a szerző, aki háromszor is hangsúlyozza a király lelkiállapotát, a „nagy” jelzőt hozzátéve (nagy szomorúság, nagy nyomorúság, nagy bánat). Az égető kudarcok a múltról való elmélkedésre indítják. Végül eljut oda – egyfajta bűnvallás keretében –, hogy fölismeri szerencsétlenségeinek okait, a templom kifosztásában vállalt irányító szerepét és a mészárlást, amit egy küldöttje parancsolt. A háttérben pedig bizonyosan a gazdagság iránti olthatatlan vágy állt, az sarkallta a gonosz cselekedetekre. A gazdagság megrontja hívő és nem hívő szívét egyaránt, így Antiokhoszt is megrontotta. Mint ahogy azt később látni fogjuk, Mattatiás fiai is – apjukkal ellentétben – hagyják majd, hogy megrontsa őket az arany, az ezüst. Mindannyiuk élete erőszakos halállal ér véget. Már a próféták is elítélték a pénz, a vagyon szolgálatát. Jézus, aki beteljesíti a Szentírást, egyértelműen figyelmeztet: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.” (Mt 6,24) A mai materialista kultúrában még erőteljesebben hangzanak ezek a szavak, és még erősebben hat Antiokhosz példája, hogy távol tartsanak bennünket a kapzsiságtól.
Előesti imádság
