Lk 5,17–26. Ma megfoghatatlan dolgoknak voltunk
tanúi
17És történt egy napon, hogy leült tanítani, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galileának és Júdeának minden falvából és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje vele volt, hogy gyógyítson. 18És íme, néhány férfi egy hordágyon fekvő bénát hozott. Be akarták vinni és eléje helyezni. 19Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetőre, s a cserepek között lebocsátották ágyastul középre, Jézus elé. 20Ő pedig, amikor látta a hitüket, ezt mondta: »Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid.« 21Az írástudók és farizeusok erre gondolkodni kezdtek: »Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten?« 22Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: »Mit gondoltok szívetekben? 23Mi könnyebb, azt mondani: ‘Bocsánatot nyertek bűneid’, vagy azt mondani: ‘Kelj fel, és járj’? 24Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani – így szólt a bénához: – Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza.« 25Az mindjárt fölkelt a szemük láttára, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. 26Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsőítették Istent, és félelemmel eltelve ezt mondták: »Ma csodálatos dolgokat láttunk.«
Lukács beszéli el ezt a csodát, amelyet Jézus a farizeusok és a törvénytudók jelenlétében vitt véghez. Kiemeli a béna ember barátaira jellemző kreativitást, akik mindenáron Jézus elé akarják vinni beteg társukat. Valójában a csoda ezeknek az embereknek a hite által valósult meg. Olyan hit által, mely szeretetből, állhatatosságból és kitartásból táplálkozik. Megértik, hogy beteg barátjuknak személyesen kell találkoznia a fiatal názáreti prófétával. Amikor meglátják az ajtó előtt összegyűlt tömeget, kibontják a tetőt, és leengedik Jézus elé a beteget. Sokat tanulhatunk a viselkedésükből! A mi barátságaink sokszor felszínesek, érzelgősek és beletörődők. Könnyedén kimondjuk, hogy nem tehetünk semmit, s ahhoz sem kell sok, hogy megfeledkezzünk egymásról. Lukács elbeszéléséből egyértelműen kiderül, hogy a barátok aggódnak a beteg emberért. Beteszik a szoba közepére, hogy ő kerüljön a figyelem középpontjába. Jézus olyan mértékű figyelmet szentel ennek a betegnek, mely messze meghaladja a barátok és a jelenlévők várakozásait. Odafordul hozzá, és azt mondja: „Bűneid bocsánatot nyertek.” Látja a béna ember szívét is, észreveszi, hogy bűnbocsánatra és szeretetre van szüksége, és megadja neki a teljes gyógyulást: mind a test, mind a szív gyógyulását.
Imádság a szegényekért
