Dán 7,15–27. A látomás magyarázata
15Ekkor a lelkem megrendült; én, Dániel, megremegtem e dolgok miatt, és az, amit a fejem látott, megzavart engem.
16Odamentem
az egyik ottállóhoz, és biztos magyarázatot kértem tőle mindezekre. Ő
megmondta és megmagyarázta nekem a dolgok értelmét:
17‘Ez a négy nagy vadállat négy olyan ország, amely a földön támad;
18a fölséges Isten szentjei azonban elnyerik majd az országot, és övék lesz az ország örökké, örökkön-örökké.’
19Aztán
meg akartam tudni a valót a negyedik vadállatról, amely nagyon
különbözött az összes többitől, és igen rettenetes volt; a fogai és
körmei vasból voltak, falt és rágott, és a maradékot a lábával
összetaposta;
20a
tíz szarvról is, ami fején volt, továbbá arról a másikról, ami kinőtt,
és amely előtt három szarv lehullott; arról a szarvról, amelynek szeme
volt és nagy dolgokat beszélő szája, és nagyobb volt a többinél.
21Láttam ugyanis, hogy íme, az a szarv hadat viselt a szentek ellen és diadalmaskodott rajtuk,
22míg
el nem jött az Ősöreg, és igazságot nem szolgáltatott a Fölséges
szentjeinek, és el nem jött az idő, és a szentek birtokukba nem vették
az országot.
23Ő
így szólt: ‘A negyedik vadállat egy negyedik ország lesz a földön,
amely nagyobb lesz minden országnál; felfalja, összetiporja és
összezúzza az egész földet.
24Ennek
az országnak a tíz szarva pedig tíz király lesz; őutánuk pedig egy
másik támad, amely hatalmasabb lesz az előbbieknél, és három királyt
megaláz.
25Sokat
beszél a Fölséges ellen, és megtiporja a Magasságbeli szentjeit; azt
hiszi, hogy meg tudja változtatni az időket és a törvényeket; s kezébe
is adják azokat egy ideig, időkig és egy fél ideig.
26Aztán leül a bíróság, hogy a hatalmát elvegyék, összetiporják és mindörökre megsemmisítsék,
27és
az országot, a hatalmat és az ország nagyságát az egész ég alatt
átadják a Magasságbeli szentjei népének; az országa örökkévaló ország
lesz, és neki szolgál majd és engedelmeskedik minden király.’«
Ezen az utolsó napon a szentmise Dániel könyvének egyik központi részét tárja elénk. A fejezet előző tizenöt versében elbeszélt látomások után Dániel úgy érzi, megrendült és összezavarodott, és megkérdez valakit az ott állók közül, mit jelentenek azok a dolgok, amelyeket látott. Ez alkalommal neki is – aki többször is segített már a babilóniai királynak az álmai megfejtésében – valaki másnak a segítségére van szüksége ahhoz, hogy megértse a látottakat. Senki nem mondhatja, hogy mindent meg tud oldani egymaga, teljesen függetlenül másoktól. Igaz ez a Szentírás hallgatására is. Nagy Szent Gergely – aki egyébként a Biblia egyik legelmélyültebb magyarázója – úgy tartotta, hogy hallgatósága nemritkán segítségére volt abban, hogy jobban megértse azokat a bibliai szakaszokat, melyeket magyarázni készült. Amikor az egyházi lelki hagyomány azt mondja, hogy a Szentírást nem egyedül, hanem közösségben kell hallgatni, akkor nem tesz mást, mint hangsúlyozza a közösségben való meghallgatás fontosságát. A Dániel által megkérdezett értelmező különösen a negyedik vadállatra – aki Nagy Sándor birodalmát jelképezi – és annak tíz szarvára, a követőire vonatkozóan ad magyarázatot a látomásokra. Az utolsó szarv, „amely kinőtt” és amely „hadat viselt a szentek ellen, s legyőzte őket”, IV. Antiokhosz Epiphanészt jelképezi. „Fenn- héjázón” beszél, mert meg van győződve róla, hogy ő Zeuszt jeleníti meg a földön, és emiatt üldözni kezdi azokat a zsidókat, akik hűségesek akarnak maradni Istenhez. A magyarázó kijelenti, hogy elérkezik Isten ítélete: abban a pillanatban véget ér minden üldöztetés, a Babiloni Birodalmat lerombolják, és a hatalmat „a Fölséges szentjeinek népe nyeri el”. A remény üzenete ez a hívők számára, akik hűségesek maradnak Istenhez és az ő szövetségéhez. Ők azok, akikre az Úr rábízza a föld megváltoztatásának és megmentésének hatalmát. A liturgikus év lezárásakor Dániel látomása arra buzdít, hogy tekintsünk távolabbra a jelenlegi, gyakran nagyon nehéz pillanatnál, és várakozzunk az Úrra, aki eljön az üdvözítésünkre.
Előesti imádság
