Szent Miklós (†343) ünnepe, akinek ereklyéit Bariban őrzik. A kis-ázsiai (ma Törökország) Mira püspöke volt; tisztelete minden keleti egyházban él.
Emlékezzünk meg minden keleti keresztényről!
Mt 15,29–37. Gyógyítások és kenyérszaporítás
29Jézus ezután eltávozott onnan, és elment a Galileai tenger mellé. Fölment a hegyre és ott leült.
30Nagy
tömeg jött oda hozzá: voltak velük sánták, vakok, nyomorékok, némák és
sok másféle beteg. Letették őket a lábaihoz, ő pedig meggyógyította
őket.
31A
tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a nyomorékokat
meggyógyulni, a sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael
Istenét.
32Jézus
pedig magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: »Megesik a szívem
a tömegen, mert íme, már három napja velem vannak és nincs mit enniük.
Nem akarom őket étlen elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton.«
33A tanítványok ezt felelték neki: »Honnan lenne a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jóltartsunk ekkora tömeget?«
34Jézus megkérdezte tőlük: »Hány kenyeretek van?« Azt felelték: »Hét, és néhány apró halunk.«
35Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre.
36Azután fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek.
37Ettek mindannyian, és jóllaktak. A megmaradt darabokat felszedték, hét tele kosárral.
Galileába visszatérve Jézus ismét felmegy a hegyre. A magaslat – a bibliai nyelvezet szerint az a hely, ahol láthatóvá válik a Fiú és az Atya közti egyedülálló, bensőséges kapcsolat – ezekben a napokban valóságos szentéllyé válik, ahová elvihetik a betegeket, a szegényeket, a bénákat, hogy befogadásra és gyógyulásra leljenek. A szöveg mintha azt sugallná, hogy Jézus három napon keresztül nem hagy fel a gyógyítással és a tanítással. Végül megsajnálja a tömeget, és úgy dönt, miután az Ige kenyerével táplálta a szívüket, most valóságos kenyérrel is táplálni akarja őket. Jézus szívén viseli egész életünket, szívünkre és testünkre egyaránt gondja van. A tanítványok érzéketlenek a sokaság szükségleteit illetően. Amikor Jézus felhívja a figyelmüket arra, hogy ennivalót kellene keresniük, csak annyi telik tőlük, hogy lemondóan legyintenek: ezen a környéken lehetetlen. Jézus azonban, aki soha nem adja fel, arra kéri őket, hogy szerezzenek kenyeret az emberektől. Az evangélium másodszor számol be erről a csodáról, amely pogány területen – úgy is mondhatnánk, a periférián – megy végbe, mintegy jelezve, hogy mindenki Jézustól vár táplálékot. A tanítványok csupán hét kenyeret találnak. A kenyérszaporítás első elbeszélésétől eltérően itt hét kenyérről van szó, ahogy majd végül hétkosárnyi maradékot fognak összegyűjteni. A hetes szám a teljességet jelzi. Ezt a feladatot bízza Jézus Egyházára, tanítványaira. Nem véletlenül választanak majd pontosan hét diakónust az asztal szolgálatára. Jézus kezébe veszi a hét kenyeret, és megsokasítja, hogy jusson mind a négyezer jelenlévőnek. Ez a csoda a fáradt és kiéhezett sokaság iránti szenvedélyes szeretetből születik. Ez az evangéliumi történet arra hív, hogy töltekezzünk el ugyanazzal az együttérzéssel, amellyel Jézus fordul a gyengék és a szegények felé, és vegyünk részt mi is a szeretet megszaporításának csodájában.
Imádság a szentekkel
