Lk 1,46–55. Mária éneke (Magnificat)
46Mária erre így szólt:
»Magasztalja lelkem az Urat,
47és szívem ujjong megváltó Istenemben,
48mert tekintetre méltatta szolgálója
alázatosságát{1Sám 1,11}.
Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem
minden nemzedék,
49mert nagy dolgot cselekedett velem a
Hatalmas,
és Szent az ő Neve.
50Irgalma nemzedékről nemzedékre
azokra száll, akik őt félik.
51Hatalmas dolgokat művelt karja erejével,
szétszórta a gondolataikban kevélykedőket.
52Hatalmasokat levetett a trónról,
és kicsinyeket felemelt.
53Éhezőket betöltött jókkal,
és üresen bocsátott el gazdagokat.
54Felkarolta szolgáját, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
55amint megmondta atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre«.
Amikor Mária az
unokatestvérével, Erzsébettel találkozott, az idős asszony az evangélium első
boldogmondásával üdvözölte őt: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit
az Úr mondott neki!” Elgondolkodtató, hogy az első boldogság Isten szavának
meghallgatásához kötődik. Rögtön szembetűnik, hogy az evangélium meghallgatása
nem problémamentes, nem nélkülözi a nyugtalanságot, ahogyan ebben az esetben is
történik. Ám Mária számára hamar örömmé változik, annak az embernek az örömévé,
aki érzi, hogy Isten szereti és a kezében tartja. Mária az első „boldog” az
evangéliumban; szívéből dicsőítő himnusz fakad, amiért az ég és föld Ura
rátekintett szegény, gyönge teremtményére. A Magnificatban Mária különleges
módon foglalja össze azoknak a boldogságát (anavim – Jahve szegényei),
akik tudatában vannak kicsinységüknek, egész életüket Isten kezébe helyezték,
és tőle várják életük teljességét. Mária nem rejti el kicsinységét,
szegénységét. Tudja, hogy az igazi gazdagság Isten gazdagsága, aki a
szegényeket és a kicsinyeket választja, hogy megmutassa szeretetét. Mária
megérti, hogy a titok, amelynek részesévé válik, és amely fölforgatja az
életét, az Úr különleges ajándéka. Ugyanaz az Isten, aki megszabadította
Izraelt az egyiptomi fogságból, védelmezte a szegényeket, megalázta az
elbizakodottakat, minden jóval elhalmozta az éhezőket, rátekintett, és annyira
szerette, hogy Fia anyjává tette. Mária reszketve, hatalmas örömmel fogadta
szívébe ezt a mérhetetlen ajándékot, és élete céljává tette. Attól a naptól
fogva Mária közreműködésével Isten hajlékot vett az emberek között. Az Ige
testté lett Máriában. Őbenne jelölte ki az Úr azt az utat, melyen a mindenkori
hívőknek járniuk kell.
A Szent Kereszt imádsága
