DECEMBER 21., CSÜTÖRTÖK

 

Lk 1,39–45. Mária meglátogatja unokanővérét, Erzsébetet

 

³⁹Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. ⁴⁰Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. ⁴¹És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. ⁴²Hangosan felkiáltott: »Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! ⁴³De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? ⁴⁴Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. ⁴⁵És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.«

 

A vizitáció evangéliuma sürget, hogy készítsük fel szívünket Jézus születésére. Az evangélista megjegyzi, hogy miután Mária tudomást szerzett az angyaltól Erzsébet állapotáról, odasietett. Az evangélium mindig sietségre ösztönöz. Isten szava mindenkit arra sarkall, hogy hagyja el szokásait, még a jó szokásokat is, és tegye meg azt, amit kérnek tőle. Arra buzdít, hogy ne az aggodalmainkkal, a megszokott gondolatainkkal foglalkozzunk, lépjük át kicsiny településünk szűk határait, és siessünk a felé a nap felé és a felé a hely felé, amikor és ahol Jézus megszületik. Könnyen el tudjuk képzelni, miféle aggodalmak gyötörték Máriát, miután az angyali híradás teljesen megváltoztatta addigi életét! Mégis elhagyta Názáretet, hogy meglátogassa idős unokanővérét, Erzsébetet, aki már a hatodik hónapban volt, és minden bizonnyal segítségre volt szüksége. Mária nagyon fiatal volt, nem lehetett könnyű nekivágnia egy hosszú és nehéz utazásnak, a hegyeken át. Ez valóban komoly vállalkozás volt. Az evangélium mindig kiemel bennünket megszokásainkból, arra sarkall, hogy álljunk oda a szenvedők és szükségben lévők mellé. Mária hagyja, hogy unokatestvérének gondja megérintse a szívét, és késlekedés nélkül odasiet. Amikor Erzsébet meglátja a közeledő Máriát, hatalmas öröm tölti el. A gyöngék, a szegények öröme ez, amikor meglátogatja őket az Úr szolgája vagy szolgálóleánya, vagyis egy olyan ember, „aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki”. A szegények ajkáról áldás fakad mindazok felé, akik szeretettel közelítenek hozzájuk. Ezekben a pillanatokban a Szentlélek igazi kiáradása valósul meg. A szegények mosolya valóban Isten mosolya, örömük Isten öröme. A fiatal Mária és az idős Erzsébet ölelése annak a szeretetnek az ikonja, melyet a keresztények ajándékozhatnak a világnak.

Imádság az Egyházért