DECEMBER 4., HÉTFŐ

 

A római Santa Maria in Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak.

Damaszkuszi Szent János szerzetes és egyházatya ünnepe: Damaszkuszban élt a 8. században; javait szétosztotta a szegények között, és belépett a Jeruzsálem közelében lévő Szent Szabbász-kolostorba (Mar Szabbasz).

Imádság a szíriai keresztényekért

Mt 8,5–11. Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról

⁵Amikor beért Kafarnaumba, egy százados járult eléje, kérve őt: ⁶„Uram – szólította meg –, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik.” ⁷„Megyek és meggyógyítom” – felelte neki. ⁸A százados ezt mondta neki: „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! ⁹Magam is alárendelt ember vagyok, s katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: Menj el! – elmegy, a másiknak: Gyere ide! – odajön hozzám; vagy szolgámnak: Tedd ezt meg! – megteszi.” ¹⁰Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott és kísérőihez fordult: „Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. ¹¹Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, ¹²az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”

 

A százados, aki elindul otthonából, hogy Jézushoz menjen, és gyógyulást kérjen valaki más számára, az advent embere, aki nem törődik bele szolgája betegségébe. Nem hívő zsidó, sőt az Izraelt megszállva tartó hadsereg katonája. Mindez éppen elég lett volna ahhoz, hogy ne egy zsidó tanítótól kérjen segítséget. Ám ő nagyon aggódik beteg szolgája miatt, s ez az aggodalom arra ösztönzi, hogy elinduljon hazulról, és felkeresse Jézust. Tudta, hogy Jézus jó ember, s hogy elég, ha szívéből egy kis darabot ennek a mesternek a kezébe helyez, könyörgése meghallgatásra talál. Jézus kiolvassa a százados szívéből az aggodalmat, és maga is meghatódik. Még többre is kész, mint amit a százados kér tőle: felajánlja, hogy elmegy a házába, és meggyógyítja a szolgáját. A százados felismeri, hogy különleges ember áll előtte, s ráébred saját szegénységére és kicsinységére. Azt válaszolja, ő maga nem méltó rá, hogy Jézus a hajlékába jöjjön. Talán tudja, hogy ha egy zsidó betér egy pogány ember házába, tisztátalanná válik, és nem akarja Jézust kellemetlen helyzetbe hozni. Nem kételkedik azonban az Úr jóságában, és kimondja azokat a fenséges szavakat, amelyeket a liturgia a mai napig az ajkunkra ad: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám.” Jézus dicséri ezt a rendkívüli hitet. A százados pogány, mégis hatalmas hite van. A hit ugyanis nem valamely csoporthoz való tartozásból fakad, hanem abból, hogy Jézus szívéhez kapcsolódunk. A hit azt jelenti, elhisszük, hogy Jézus szava megváltoztatja az életünket és a szívünket. A beteg szolga pedig „még abban az órában meggyógyult”, jegyzi meg az evangélista, mintegy kiemelve Jézus szavának azonnali hatását. Ha figyelmesen olvassuk ezt az evangéliumi részletet, felismerjük, hogy a százados is meggyógyult. A Jézussal való találkozás során felismerte méltatlanságát, mégis az Úrra, az ő szeretetére bízta magát.

Imádság a betegekért