Laurindóra (†1989) és Madorára (†1991) emlékezünk: a Sant’Egidio közösség két fiatal mozambiki tagjára, akik háborúban haltak meg. Velük együtt emlékezünk meg minden fiatalról, akik a konfliktusok és az erőszak áldozatai lettek.
Lk 2,36–40. Anna próféta asszony tanúságot tesz Jézusról
36Volt egy Anna nevű
prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt
már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után;
37nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal.
38Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
39Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, a városukba, Názáretbe.
40A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.
Miután elbeszélte Simeon és a Gyermek találkozását, Lukács evangéliuma beszámol egy másik aznapi találkozásról: az idős Anna próféta asszony és a kis názáreti család találkozásáról. Anna már nyolcvannégy éves. Életét a templomban éli. Azt gondolhatnánk, számára nincs más hátra, mint változatlanul leélni a napjait, egészen a haláláig. Ám a Gyermekkel való találkozás megváltoztatja az életét. Míg Simeon a Nunc dimittis himnuszt zengte („Most bocsásd el, Uram…”), Anna új erőt merített a találkozásból, új hivatást kapott. Évei nem jelentenek terhet többé, az idős asszonyból az evangélium hirdetője lesz. Isten számára valóban semmi sem lehetetlen. Anna példát ad mindenkinek arról, hogyan változik meg életünk, ha valóban találkozunk Jézussal. Nem számítanak az évek, nem számít, mit tettünk, egyedül az számít, engedjük-e, hogy az Úr megérintse a szívünket. Keresztény közösségeinket felszólítja ez az evangélium, hogy segítsék az időseket annak felfedezésében, milyen feladatot bíz rájuk az Úr. Lehet, hogy csak imádkozniuk kell és beszélgetniük a fiatalokkal vagy akár a kortársaikkal. Ez az idős asszony „dicsőítette az Istent”, imádkozott, és „beszélt róla (a gyermekről) mindenkinek”, tehát mai szóval mondva: evangelizált. Lukács annak elbeszélésével zárja ezt az evangéliumi szakaszt, hogy Mária, József és Jézus visszatértek Názáretbe. Majd néhány szóban összefoglalja Jézus „rejtett életét”, harminc évet. Pál a filippieknek szóló levelében azt írja: Jézus „hasonló lett az emberekhez” (Fil 2,7), hogy megmutassa, az üdvösség megvalósulása nem idegen a hétköznapoktól. Mindennapi életünk során nekünk is növekednünk és erősödnünk kell, el kell telnünk bölcsességgel és Isten kegyelmével, ahogy Jézussal történt. Olyan mértékben növekszünk majd, ahogyan az evangéliumot nap mint nap fellapozva igyekszünk azt tettekre váltani.
Karácsonyi imádság
