Lk 1,26–38. Az
angyal üdvözli Máriát
6Isten
pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek
Názáret a neve, 27egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy
férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. 28Bement
hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van
teveled.« 29Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott,
hogy miféle köszöntés ez. 30Az angyal pedig folytatta: »Ne
félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. 31Íme, méhedben
fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. (Iz 7,14) 32Nagy lesz
ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak
trónját, 33és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és
királyságának nem lesz vége«.
(2 Sám
7,13; Iz 9,6) 34Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen
lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« 35Az angyal ezt felelte
neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s
ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. 36Íme,
Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban
van, ő, akit magtalannak hívtak, 37mert Istennek semmi sem lehetetlen«. (Ter 18,14; Jób
42,2) 38Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen
nekem a te igéd szerint.« És eltávozott tőle az angyal.
Különleges ajándék,
ha karácsony közeledtével az angyali üdvözletről szóló evangéliumi szakaszt
olvassuk, mert adventben az Egyház megpróbálja ráhangolni a szívünket Jézus
születésének kifürkészhetetlen misztériumára. Isten szava folyamatosan szól a
hívők szívéhez, és minden alkalommal másképpen, újszerűen hangzik. Azért van ez
így, hogy bennünket a szívünk megújítására, megváltoztatására sarkalljon, arra,
hogy legyünk nyitottak az új perspektívákra. Az ilyesmi mindig zaklatottá tesz.
Máriát is felzaklatták az angyal szavai. Isten szava ugyanis mindig belső
mozgást provokál. Amikor az angyal beszél, szava nem száll el a szélben, meg
akarja érinteni, meg akarja változtatni a szívünket. Ez történt Zakariással, ez
történt Máriával, és ez történik valamennyiünkkel, ha meghallgatjuk az
evangéliumot. Zakariással ellentétben azonban Mária nem ragadt le a
megdöbbenésnél, meghallgatta az angyalt, nem szakította félbe, ahogyan gyakran
tesszük, amikor a szeretet egyre nagyobb igényeket támaszt, és be akar vonni
minket egy magasabb rendű tervbe. Inkább kicsiny, szűk horizontunkat választjuk,
nem pedig azt a nagy álmot, amelyet az Úr ajánl fel nekünk. Mária jól tudta,
hogy ő egy szegény lány, aki a Római Birodalom peremvidékén egy kis településen
él. Bár tisztában volt gyengeségével, kimondta igenjét az angyal hívó szavára.
Attól a naptól kezdve megváltozott a világ története. Azon a napon „az Ige
testté lett” (Jn 1,14), Mária pedig első lett a hívők között. Az első, aki
szívébe fogadta Isten szavát olyannyira, hogy hús lett a húsából. Az Isten
szavára napról napra kimondott igenjeink ma is megváltoztatják az életünket és
a világ életét. Hagyjuk, hogy Mária példája kísérjen minket, és vele együtt
mondjuk: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”
Imádság a szentekkel
