Mt 11,28–30. Az én igám édes
28Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. 29Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. (Jer 6,16) 30Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.«
Jézus előtt ott sorakoznak a szegények tömegei, a kicsinyek, akiket nem tartanak sokra, sőt kirekesztenek, mert saját maguk és a társadalom is tehernek tekinti őket. Ferenc pápa több alkalommal is szomorúan beszélt „a kirekesztés kultúrájáról”, mely társadalmainkat jellemzi. Az evangéliumok szembesítenek bennünket a kirekesztettek helyzetével. Hozzájuk szólnak az evangélium szavai: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok…” Jézus látja a tömeget, mely nyög a nehéz életkörülmények és a közönyös hatalom által rárakott terhek miatt. Az evangélista az emberek életére nehezedő terhekre, szabályokra, előírásokra gondol. A parancsok, „amelyeket meg kell tartania annak, aki élni akar” (Ez 20,13), idővel aprólékos előírások óriási csomagjává nőtték ki magukat, melyeket senki se tudott betartani, még maguk a törvénytudók sem. Jézus magához hívja a tömeget. Felajánlja nekik igáját, mely édes és könnyű. Ez az iga azonban nem komolytalan. Magasztos ideált kínál. Olyan evangéliumot hirdet, amely radikális döntéseket, teljes önátadást követel, mégis könnyű, mert szeretetből született. Jézus önmagát állítja elénk példaként: „tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű”. Jézus igája önmaga és az ő evangéliuma. János, a szeretett tanítvány első levelében azt írja: „parancsai nem nehezek” (1Jn 5,3). Jézus szeretete az, ami megment és megtart minket.
Imádság a szentekkel
