Iz 40,1–5.9–11; Zsolt 84 (85); 2Pt 3,8–14; Mk 1,1–8.
„Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.” Ezzel a mondattal kezdődik Márk evangéliuma, amely elkísér minket e liturgikus év során. Ez a legrövidebb, egyszersmind majdnem biztosan a legrégebbi evangélium. A kutatók szerint nagyon hamar elérkezett Rómába, és innen terjedt el az egész Római Birodalomban. Ez volt Jézus Krisztusnak, Isten fiának az első örömhíre, mely Rómából kiindulva bejárta az egész akkori világot. Jól tudjuk, hogy az evangélium szó „jó hírt”, „örömhírt” jelent. Ez a hír ma is eljut hozzánk, egy olyan korban, melyet elsősorban a legszegényebbeket érintő háborúk és konfliktusok, igazságtalanság és erőszak, elhagyatottság és kegyetlenség fémjeleznek. Ezt az örömhírt elsőként a pusztában hirdették. A mai evangéliumi szakaszt összevethetjük a Keresztelő Jánosról szólókkal, aki a pusztában beszél, és arra figyelmeztet bennünket, hogy készüljünk fel Jézus befogadására. Ahogyan a zsidó nép fogsága idején Izajás próféta hírül adta, hogy Isten visszatér, és megszabadítja a népet, ma az evangélium arról értesít, hogy Jézus hamarosan megérkezik. János, aki teveszőrbe öltözött, nem élt luxuskörülmények között, nem lakott díszes palotában, egy „hang” volt csupán, mely a pusztában kiáltott. Ugyanígy az evangélium is csupán egy „szó”, mely ennek a világnak a pusztaságaiban felhangzik, s mindenkit arra hív, hogy utat készítsen Jézusnak, aki hamarosan megszületik közénk. Az evangélium visszafogottságában, egyszerű nyelvezetében azonban olyan erő lakik, mely képes minden kaput kidönteni. Ennek az adventi időszaknak az evangéliuma sürget bennünket, hogy tárjuk ki a szívünket, és fogadjuk be az Urat. Az ő szava betölti a szívekben lévő űröket, elegyengeti az önzés hegyeit, melyek elnyomnak másokat, ledönti a falakat, melyek elválasztanak, kiirtja a keserű gyökereket, melyek megmérgezik a kapcsolatokat, kiegyenesíti a gyűlölettől, rágalmazástól, irigységtől, közönytől, gőgtől összekuszálódott ösvényeket.
Márk evangélista Jánosról szólva megjegyzi: „Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója”, hogy megkeresztelkedjenek, és valamennyien megvallották bűneiket. Az evangélium hirdetése alkalom arra, hogy Keresztelő János köré gyűljünk, és meghallgassuk prédikációját. Amikor Isten szavát hirdetik és magyarázzák nekünk, abban a pillanatban megnyílik az Úrhoz vezető út; boldogok leszünk, ha be tudjuk fogadni és végig tudunk menni rajta, mert bizonyos, hogy elvezet az eljövendő Úrral való találkozáshoz.
Imádság az Úr napján
