A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak.
Mt 1,18–24. Mária Fia a Szentlélektől van
18Jézus Krisztus születése pedig így történt:
Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy méhében fogant a Szentlélektől.
19József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.
20Amikor
ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és
így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet,
Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van.
21Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.«
22Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott:
23»Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni«. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
(Iz 7,14)
24József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
Karácsony előtt néhány nappal, miután többször is találkozhattunk a Keresztelővel mint Jézus előfutárával, József alakja tűnik fel előttünk. Az evangélista ritkán említi. Amikor elbeszéli Jézus születésének történetét, úgy látszik, mintha elsősorban a belső vívódást szeretné hangsúlyozni. Arról beszél ugyanis, milyen drámai volt József számára, ami a szeme láttára történt. Ekkorra már eljegyezte Máriát, és a zsidó hagyomány szerint ez gyakorlatilag alig különbözött a tényleges házasságtól. Így amikor tudomást szerzett Mária állapotáról, megcsalt férjnek érezte magát, és jogában állt hivatalos válást kezdeményezni. Ennek következtében Mária házasságtörésben tűnt volna vétkesnek. Rokonai és a falubeliek mind eltaszították, kirekesztették volna. Valóban drámai helyzet volt. El tudjuk képzelni ennek a fiatalembernek a vívódását, amikor azt képzelte, hogy jegyese, akit okkal tartott különleges lánynak, megcsalta? Mivel nagyra becsülte, úgy döntött, titokban bocsátja el. Nem csupán érzékenyen, hanem egyenesen irgalmasan értelmezte a Törvényt. Mégis, ha ez az igaz ember véghez vitte volna azt az egyébként jogos és nagylelkű tettet, amit tervezett, Isten mélyebb igazságossága ellen cselekedett volna. Istennek mindig van valamilyen mélyebb, emberi megfontoláson túlmutató szándéka, melyet ebben az esetben Józsefnek álmában fed föl az angyal. József meghallgatja az angyalt, befogadja a Máriát övező misztériumot, és elfogadja, hogy az ő élete is része lesz ennek a misztériumnak. Engedi, hogy kiragadják saját terveinek világából, és csatlakozik Istennek Máriáról és a világról szőtt álmához. Az angyal tovább beszél hozzá. Feltárja előtte, milyen szerepe lesz ebben a történetben: „Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el”. Józsefnek föl kell ismernie ezt a gyermeket, és nevet kell adnia neki. Így József a hívő ember jelképévé válik a szemünkben, aki karácsony előtt néhány nappal alázatával megmutatja nekünk, hogyan ünnepeljük a közelgő misztériumot: hallgassuk Isten szavát, és készüljünk fel rá, hogy magunkhoz vegyük Jézust.
Imádság a békéért
