2Sám 7,1–5.8 b–12.14a.l6; Zsolt 88 (89); Róm 16,25–27;
Lk 1,26–38
26Isten pedig a hatodik hónapban elküldte
Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, 27egy
szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából,
a szűz neve meg Mária. 28Bement hozzá az angyal, és így szólt:
»Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.« 29Őt
zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. 30Az
angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. 31Íme,
méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. (Iz 7,14) 32Nagy lesz
ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak
trónját, 33és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és
királyságának nem lesz vége«. 34Mária
erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem
ismerek?« 35Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll
rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled
születik, Isten Fiának fogják hívni. 36Íme, Erzsébet, a te
rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit
magtalannak hívtak, 37mert Istennek semmi sem lehetetlen«. (Ter 18,14; Jób
42,2) 38Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen
nekem a te igéd szerint.« És eltávozott tőle az angyal.
A karácsony
küszöbén állunk, Isten szava az Úr Dávidnak tett ígéretére hívja fel a
figyelmünket: „Azóta, hogy kivezettem Izrael fiait Egyiptomból, sose laktam
házban mind a mai napig, hanem ide-oda vándoroltam egy sátorban – az volt a
hajlékom.” Isten nem keresett hajlékot magának, hogy a népe ott imádhassa.
Inkább velük vándorolt attól kezdve, hogy meghallotta segélykiáltásukat
Egyiptomból. Elhagyta égi hajlékát – mely sokkal gazdagabb és kényelmesebb volt
mindenféle cédrusból készült otthonnál –, hogy alászálljon, kiszabadítsa népét
a szolgaságból, és társául szegődjön, miközben e világ pusztaságaiban vándorol.
Az Úr végig sátorban lakott, míg a nép végre elérte azt a földet, amelyet
megígért neki. Sátorban lakni megszokott állapot volt Isten számára.
Ez az ószövetségi
szakasz fényesebbé teszi a mostani nehéz karácsonyt. Gondoljunk bele, hány
szegény, hány gyermek, hány idős, beteg és menekült él elhagyatottan,
ideiglenes lakóhelyen, talán éppen egy sátorban teljesen védtelenül! Ám ahogyan
Dávid idejében, vagy azon a bizonyos éjszakán annál a Betlehem közelében lévő barlangnál,
Isten ma is ott áll a barlangokban, az elhagyatott, fájdalommal teli hajlékok
mellett. Az Úr Jézus ezeken a helyeken ünnepli a karácsonyt. Maga az Úr lesz
az, aki hajlékot ajándékoz a népének: „Te akarsz nekem házat építeni
lakóhelyemül? (…) Az Úr naggyá tesz, s házat épít neked az Úr.” Ez a karácsony
misztériumának próféciája.
Az Úr népéből
készít lakást mindenkinek, tágas és szilárd lakást, mely élő kövekből épül.
Karácsonykor, amikor az Ige testté lett, az Úr elhelyezte ennek az új, lelki
épületnek az első kövét, a sarokkövet: Jézust. A kor szokásainak megfelelően a
sarokkő különbözött a többitől, erősebbnek kellett lennie, hogy ne morzsolja
szét az idő. Nagy gonddal választották ki. Isten, aki annyira szerette a
világot, elküldte a Fiát, aki számára a legdrágább volt. A Fiút, akit nem
fogadtak be – mint ahogy az építők elhajították a szegletkőnek alkalmas követ,
mert nem ismerték fel –, Isten házának alapjává tette. Ezen a karácsonyon az Úr
visszatér, hogy Fiát egy új épület szegletkövévé tegye. Ebből a kőből pedig a
szeretetnek olyan energiája árad, amely kitágítja a szívünket, kitágítja a
házunk falait, még szélesebbre tárja kapuinkat a társadalmunkban mindenfelé
fellelhető szegények előtt. S testi szemeinkkel győződhetünk meg Jézus
szavainak igazságáról: „Atyám házában sok hely van…” (Jn 14,2) Akárhová
megyünk, akármilyen szegényekkel találkozunk, akárhol gyűlünk össze ezzel a
lelkülettel, ott az Úr megszületik, befogad és megvigasztal bennünket.
Az evangélium
Máriát mutatja meg nekünk, a gyermek anyját, az első hívőt. Benne – a kis
galileai asszonyban – az Ige testté lett. Ő kitárta a szívét Isten szava előtt,
és Isten első földi hajlékává lett.
Imádság az Úr napján
