Mt 17,10–13. Illés már eljött, de nem ismerték fel
10Ezután a tanítványok megkérdezték tőle: »Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek előbb el kell jönnie?« 11Ő ezt felelte: »Illés valóban eljön, és helyreállít mindent, (Mal 3,23-24) 12De mondom nektek: Illés már eljött, s nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Éppígy az Emberfia is szenvedni fog miattuk.« 13Akkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Az evangélium azt a rövid párbeszédet mondja el, mely Jézus és a tanítványok között zajlott a színeváltozás után, a Tábor hegyéről lefelé jövet. A látomás egyik főszereplőjéről, Illés prófétáról folyt a társalgás. A tanítványok egyre biztosabbak voltak benne, hogy Jézus a Messiás, de az írástudók továbbra is úgy tartották, hogy a Messiás előtt Illésnek kell eljönnie. Valóban Malakiás próféta könyvében a következőt olvashatjuk: „Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom. Ő újra fiaik felé fordítja az apák szívét, és apáik felé a fiaik szívét, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.” (Mal 3,23–24) Jézus megerősítette a tanítványokat a prófécia igazságában, ám elmagyarázta nekik, hogy Illés már eljött, s hogy ugyanazt a sorsot kell majd elszenvednie az Emberfiának is, mint neki: az emberek nem ismerik föl, elutasítják, és „úgy bánnak vele, ahogy akarnak”. A tanítványok azt hitték, hogy Jézus a Keresztelőről beszél, pedig valójában azt mondta el, hogy milyen sors vár rá. Minden tanítványnak szüksége van egy prófétára, aki felkészíti őt a közelgő Úr befogadására. Lukács evangélista így beszél a Keresztelőről: „Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak” (Lk 1,17). Vajon ki az a próféta, aki bennünket felkészít az Úr befogadására? Isten szava, amelyet hirdetnek nekünk. Mégpedig Illés – akinek „szava lángolt, mint az égő fáklya” (Sir 48,1), írja Sirák fia könyve – és Keresztelő János hirdetik. Tőlünk pedig azt kéri az Úr, ne tapasszuk be a fülünket az evangélium előtt, hallgassuk meg Isten szavát, ne csukjuk be a szemünket, vegyük észre „Isten jeleit”. Az Úrra való várakozás nem passzív várakozás. Elébe kell mennünk, mégpedig azáltal, hogy meghallgatjuk Isten szavát, és tanúságot teszünk a szeretetéről.
Előesti imádság
