December 5., kedd

 

Az ortodox egyházak Szent Szabbászt (†532) ünneplik ezen a napon: „minden palesztin remetelak archimandritája”.

 

Lk 10,21–24. A hetvenkét tanítvány visszatérése

 21Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. 22Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” 23Majd külön a tanítványokhoz fordult, és így szólt: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. 24Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem hallotta.”

Miután a hetvenkét tanítvány este visszatér Jézushoz, beszámolnak neki a csodákról, amelyeket az emberek között tettek. Jézus, miközben hallgatja őket, maga is örül, és megerősíti tapasztalataikat: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből.” (Lk 10,18) Ez az öröm jellemzi a keresztény közösséget, valahányszor hirdetik az evangéliumot, és látják, hogy a gonosz meghátrál a szeretet ereje elől. Az Úr valódi hatalommal ruházza föl mindenkori tanítványait: „Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi.” (Lk 10,19) Olyan szavak ezek, amelyeket soha nem szabadna elfelejtenünk, mégis előfordul, hogy felelőtlenül megtesszük, pedig a gonosz tehetetlenül áll az evangéliumból sugárzó jó előtt. Ebből fakad Jézus tanítványainak öröme. Nagy öröm látni a világ változásait, de még nagyobb az, ha megtudjuk, hogy a nevünk föl van írva a mennyben, vagyis Isten szívének közelében. Ez azt jelenti, hogy szeretetből fakadó cselekedeteink már elnyerték jutalmukat, vagy ha jobban tetszik, világosan kirajzolódik a cél, ami felé tartunk, s ez nem más, mint Isten országa. Ekkor Jézus, a történtektől meghatottan, az égre emeli tekintetét, és hálát ad az Atyának, amiért úgy döntött, hogy szeretetének titkát kinyilvánítja ezeknek a szegény tanítványoknak, akik rábízták magukat. Ez a szép ima Jézusnak az Atya és a tanítványai iránti mély szeretetéből fakad. Az imádságot követően odafordul a hetvenkét tanítványhoz, és boldognak nevezi őket: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.” Nekünk is megadatik a kegyelem, hogy „lássunk”, hogy közvetlenül Jézussal együtt éljünk azáltal, hogy részt veszünk a hívő közösség életében.

Imádság az Úr anyjával, Máriával