DECEMBER 19., KEDD

 

Lk 1,5–25. Keresztelő János születésének hírüladása

 

Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. ⁶Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és rendelése szerint. ⁷De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten előhaladott korban voltak. ⁸Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, ⁹s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába, ¹⁰miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. ¹¹Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán. ¹²Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. ¹³Az angyal ezt mondta neki: »Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni. ^{(Ter 17,19) 14}Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. ¹⁵Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. ^{(Szám 6,3; Bír 13,4) 16}Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. ¹⁷Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak.« ^{(Mal 3,23-24) 18}Ekkor Zakariás megkérdezte: »Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.« ¹⁹Az angyal ezt felelte neki: »Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy szóljak hozzád, és ezt az örömhírt meghozzam neked. ²⁰De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.«
²¹Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. ²²Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ő pedig intett nekik és néma maradt.
²³Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába. ²⁴E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván: ²⁵»Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rámtekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.«

 

Az, hogy az angyal megjelenik Zakariásnak a templomban, és hírül adja egy fiú születését, fölkészít minket Jézus születésének hírüladására. Isten szava segíteni szeretne bennünket abban, hogy kitárjuk az elménket és a szívünket e misztérium előtt. Elénk állítja az idős házaspárt, Zakariást és Erzsébetet, akik felkészülnek rá, hogy az életük hamarosan lezárul anélkül, hogy egy gyermekben folytatást nyerne. Alakjukban visszatükröződik annak a sok idős embernek az élete, akik beletörődtek abba, hogy utolsó éveiket magányosan, reménytelenségben fogják eltölteni. Olyan jelenség ez, mely jóléti társadalmainkban paradox módon egyre gyakoribb, ha lehet azt mondani, egyre kegyetlenebb. Az orvostudomány fejlődése örvendetes módon segít meghosszabbítani az életet, de ezzel együtt sajnos meghosszabbodik a magány és a szomorúság ideje is. Egyre kevesebben foglalkoznak az idősekkel, és egyre kevesebben szánnak időt arra, hogy beszélgessenek velük. Az Úr azonban egy angyalt küld Zakariáshoz a templomba, aki beszél vele, és hírül adja neki, hogy fia fog születni. Mindez lehetetlennek tűnik Zakariás számára. A reménytelenség már olyan erősen gyökeret vert a szívében, hogy képtelen befogadni a hírt. A reménytelenség erősebb, mint az angyal szava. Ez történik velünk is, amikor hagyjuk, hogy szívünket betöltse a csüggedés, mely hitetlenné tesz bennünket az evangéliummal szemben. S velünk is megesik, akárcsak Zakariással, hogy elnémulunk, képtelenek vagyunk beszélni és reménykedni. Aki nem hallgatja meg Isten szavát, az beszélni sem tud, képtelen vigasztaló szavakat mondani magának vagy másoknak. De ha befogadjuk Isten szeretetét, engedjük, hogy az angyal szava elérjen a szívünkhöz, akkor felülkerekedhetünk a hitetlenségünkön és a meddőségünkön, s tanúi lehetünk az új jövő születésének. Senki sem olyan öreg, hogy ne legyen képes meghallgatni az evangéliumot, és ne tudjon szebb jövőt alkotni saját maga és mások számára.

Imádság az Úr anyjával, Máriával