Ez 17,22–24; Zsolt 92 (91); 2Kor 5,6–10; Mk 4,26–34
Ezután így szólt: »Az Isten országa olyan, mint amikor az
ember magot szór a földbe. 27Azután már akár alszik, akár
fölkel éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan. 28Mert
a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett
szemet a kalászban. 29Mikor pedig megérett a termés, azonnal
sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás«.
(Jo 4,13) 30Majd
így szólt: »Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel
szemléltessük? 31Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe
vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van; 32de ha
elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt,
hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai.«
(Dán 4,8k.18) 33Sok
ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni. 34Példabeszéd
nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyarázta
mindegyiket.
Jézus nem a földműves munkájáról beszél, hanem arról a
munkáról, amit a mag önerejéből elvégez a vetés idejétől a beérésig, anélkül,
hogy a földműves közbelépne. Jézus ezzel a képpel bátorítani szeretné a
hallgatóságot. Talán – gondolják a szöveget tanulmányozó kutatók – el kell
gondolkodnunk azon, milyen volt az a keresztény közösség, amelyhez Márk
beszélt, a római közösség, mely nehéz időket élt meg, üldöztetésben is volt
része. Azok az első római hívők azt kérdezgették, hová tűnt az evangélium
ereje, miért látszik úgy, mintha a gonosz győzedelmeskedne minden fölött. Az Úr
nem hagyja tanítványait a gonosz hatalmában.
A mustármag példabeszédével Jézus meg akarja mutatni, milyen
az Isten országa, hogyan valósul meg. A mag kicsinységét hangsúlyozza. Nem kell
nagy dolgokat művelni ahhoz, hogy nagyok legyünk. Isten országában éppen fordítva
történik: „Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok” – mondja.
Aki kicsinnyé és alázatossá válik, növekedésnek indul, mint egy hatalmas, akár
három méter magas fa, melynek ágain a madarak védelmet találnak. Már Ezekiel
próféta is, menekültként Babilóniában, előre megjövendölte, hogy egy törékeny
ág, mint a cédrus legfelső hajtása hatalmas, enyhülést adó fává terebélyesedik:
„Én is veszek a nagy cédrusfa tetejéről, a legmagasabb ágáról egy hajtást, és
elültetem egy igen magas hegyen. Izrael magas hegyén ültetem el, s ágakat
fejleszt, gyümölcsöt terem, és pompás cédrussá fejlődik. Mindenféle madár
alatta lakik, és mindenfajta szárnyas ágai árnyékában pihen meg.” (Ez 17,22–23)
Isten országa úgy növekszik, mint ez a kis mustármag, mint a
cédrus kicsiny hajtása: nem helyezik előtérbe magukat külső megjelenésükkel; az
Úr az, aki nagyra növeszti, és a szeretet az életnedv, mely megtartja őket.
Ahol a szegények szükségét kielégítik, a szomorúakat megvigasztalják, az
idegeneket befogadják, a betegeket meggyógyítják, a magányosokat támogatják, a
rabokat meglátogatják, az ellenségeket szeretik, ott az Isten országa működik.
Imádság az Úr napján
