A római egyház a Nero-féle üldöztetés idején vértanúságot szenvedett első mártírjaira emlékezik.
Bölcs 1,13–15; 2,23–24; Zsolt 30 (29); 2Kor 8,7.9.13–15; Mk 5,21–43
Mintha elválaszthatatlan kötelék lenne Jézus és a tömeg között. Együttérzése arra készteti, hogy e világ emberei között éljen, örömeikkel és reményeikkel, bánataikkal és aggodalmaikkal együtt, ahogy a II. Vatikáni Zsinat emlékeztet erre Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciójában.
Az evangéliumban kiemelkedik ebből a tömegből egy ember, Jairus és egy beteg, névtelen nő. Mindketten segítségre szorulnak, kétségbeesetten fordulnak Jézushoz. Jairus, aki egy helyi elöljáró, utat tör magának a tömegben, és térden állva könyörög Jézushoz: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.” Gazdag ember, de tehetetlen a gonosszal szemben. És Jézus azonnal vele megy. Milyen sokszor elmondta a tanítványoknak, hogy mind a mennyei Atya, mind ő meghallgatja azokat, akik hittel imádkoznak! Útközben pedig egy beteg asszony is elvegyül a tömegben, és Jézus közelébe kerül. Tizenkét éve próbál meggyógyulni, sikertelenül, nem kevés pénzt költve. Különleges betegsége volt, folyamatos vérfolyás, ami állandóan tisztátalanná tette. Tudta, hogy az ő állapotában nem érinthet meg senkit, de úgy gondolta, elég, ha csak Jézus ruhájának szegélyét megérinti. Hátulról közelítette meg, nehogy felismerjék. Valóban, senki sem vette észre. Kivéve Jézust. A tanítványok nem látnak mást, csak a névtelen tömeget. Jézus látja. A szeretet, ahogy XVI. Benedek mondta, olyan szív, amely lát. Jézus észrevette, hogy erő ment ki belőle, ahogy az evangélista írja. A szeretet mindig egy kiáradó erő is, amely arra készteti az embert, hogy maga is elinduljon kifelé, mások szükségletei felé.
A hírre, hogy a lány meghalt, Jairus beletörődik az elkerülhetetlenbe. Jézus azonban – mindenki megdöbbenésére – arra hívja őt, hogy ne veszítse el a reményt, kövesse őt. A gyermek mellett – aki tizenkét éves, a vérfolyásos asszony ugyanennyi éven át szenvedett a betegségétől – így szól: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” Ugyanazt az igét mondja, amelyet a feltámadásra használnak. Kézen fogja, és talpra állítja. Jézus Isten irgalmasságának az arca, amely erősebb a gonosznál és a halálnál.
Imádság az Úr napján
