Mt 8,1–4. A leprás meggyógyítása
1Amikor pedig lejött a hegyről, nagy tömeg követte őt.
2És íme, odajött egy leprás, leborult előtte és azt mondta: »Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!«
3Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: »Akarom, tisztulj meg!« Erre az mindjárt megtisztult a leprától.
4Ekkor
Jézus azt mondta neki: »Vigyázz, senkinek se szólj erről, hanem eredj,
mutasd meg magadat a papnakés ajánld föl az adományt, amelyet Mózes
rendelt, bizonyságul nekik.«
Jézus éppen befejezte a hegyi beszédet, amit a tömeg előtt mondott. Boldognak nevezte a szegényeket, a szomorkodókat, a szelídeket és azokat, akik éhezik és szomjazzák az igazságot. Most lemegy a hegyről, ahogy Mózes tette, a törvénytáblákkal. És akkor, miután kihirdette a szeretet törvényét, odamegy hozzá egy leprás beteg. Egy ember, akit a törvény elszigetelt a többiektől betegségében, tisztátalanságában, amit fertőzőnek tartottak. „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” Egyszerű ima ez, de tele van hittel: „ha akarod”. Jézus, aki nem sokkal később azt mondja tanítványainak, zörgessenek, és kinyílik előttük a kapu, most azonnal kinyitja előtte az irgalmasság kapuját, kinyújtja a kezét, megérinti a leprást, beszél hozzá. És a lepra eltűnik. Jézus nem fél megállni a beteg ember előtt: gondoskodik róla, megérinti, szeretetteljesen szól hozzá. Így gyógyítja meg. Jézus, aki túllép a szertartásos rendelkezéseken, megmutatja a tanítványoknak, hogyan álljanak meg a szükséget szenvedők előtt, hogyan gondoskodjanak róluk. Ez az értelme annak, ahogyan meghallgatja, ahogyan megérinti a kezével azt a leprást, amilyen szavakat mond neki. Világosan kijelenti, mi Isten akarata: „Akarom, tisztulj meg!” Mindig ez kell hogy legyen a tanítványok és minden keresztény közösség akarata is. Jézus megmutatja, hogyan fogadjunk be másokat, ugyanakkor megtanít arra, hogyan álljunk meg őelőtte. Nyújtsuk ki felé a kezünket, és ő meggyógyít minket.
A Szent Kereszt imádsága