Mt 6,24–34. Ne aggódjatok a holnap miatt
26Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? 27Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? 28És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; 29mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. 30Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek? 31Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ‘Mit együnk?’, vagy: ‘Mit igyunk?’, vagy: ‘Mibe öltözködjünk?’ 32Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. 33Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. 34Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.
A szív nem képes megosztott lenni. Az Úr kizárólagos szeretetet vár el, amit elsőként ő maga élt meg az emberekkel való kapcsolatokban. Féltékeny Isten, de nem csak önmagáért, hanem értünk, nem engedi, hogy elragadjon minket a gonosz. Ezért ahogyan leszállt, hogy megszabadítsa Izraelt az egyiptomi rabszolgaságból, még nagyobb szeretettel elküldte Fiát, hogy megszabadítson minket a bűntől és a haláltól. Istenre bízni magunkat tehát azt jelenti, hogy megszabadulunk a dolgok rabságából, tudva, hogy ő nem enged bármiben is hiányt szenvednünk. Gyakran a földi dolgok iránti aggodalom – vagyis hogy „mit esztek vagy mit isztok…, hogy mibe öltöztök” – olyannyira befurakodik az életünkbe, hogy már-már uralkodik rajtunk. A munka nehézségei, a megfelelő és jól megérdemelt fizetés kérdése nem ritkán szorongássá válik számunkra és a hozzánk közel állók számára. Az Úr nem tétlenségre hív. „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék” – írja Pál apostol. De szabadnak kell maradni minden túlzott aggodalomtól, teljes bizalommal abban, hogy az Úristen ismeri az életünket és jót akar nekünk. És a jó egyáltalán nem a javak mennyiségét jelenti. Az Úr igazi Atya, aki gondoskodik gyermekeiről és kielégíti szükségleteiket. A tanítványoknak valójában – mondja Jézus – az Isten országa, vagyis az evangélium hirdetése, a közösség építése és a szegények szolgálata miatt kell aggódniuk. Azt a tanítványt, aki erre az „igazságosságra”, vagyis Isten országára törekszik, az Úr egész életében támogatja és védelmezi.
Előesti imádság
