Szent Bonifác (†754)
vértanú püspök emlékezete, aki a mai Németország területén hirdette az
evangéliumot, fríz missziós útja során ölték meg.
Mk 12,18–27. A holtak feltámadása
18Ekkor odamentek hozzá a szaddúceusok, akik
azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: 19»Mester!
Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és hátrahagyja
feleségét gyermek nélkül, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és
támasszon utódot testvérének. (MTörv 25,5-6;
Ter 38,8) 20Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett
magának és meghalt, nem hagyva utódot. 21Akkor a második vette
el azt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik. 22Elvette
az asszonyt hasonlóképpen mind a hét, és nem hagytak utódot. Mindezek után
végül meghalt az asszony is. 23A feltámadáskor tehát, amikor
feltámadnak, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Mert hétnek volt a
felesége.« 24Jézus azt felelte nekik: »Nyilván azért
tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! 25Hiszen
amikor a halottak föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem
olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. 26A halottak
felől pedig, mármint hogy feltámadnak, nem olvastátok Mózes könyvében a
csipkebokornál, hogy miként mondta neki Isten, amikor szólt: ‘Én vagyok
Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’ (Kiv 3,6}<fs) 27Ő
nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagyon tévedtek.«
Ezeket a szavakat mondja Jézus utoljára a templomban.
Ezúttal a szadduceusok lépnek oda hozzá, hogy kérdéseket tegyenek fel neki, és
ezzel megzavarják. A szadduceusok a papi rend képviselői, akik egy szertartásos
vallásosságot gyakoroltak, nem hittek a holtak feltámadásában. Úgy mentek oda
Jézushoz, hogy a mózesi törvény szövegéből kiindulva elméleti kérdést vetettek
föl a házasságról, hogy tagadják a feltámadást. Jézus nem bocsátkozik vitába a
szadduceusokkal, hanem a zsidó gondolkodás alapelveire hívja fel a figyelmet:
az Írások tekintélyére. Azokat a szavakat idézi, melyekkel Isten maga fordult
Mózeshez az égő csipkebokorból, amikor azt mondja, hogy ő az élők és a holtak Istene,
hatalma kiterjed gyermekeire az életben és a halálban is: „…nem a halottak
Istene, hanem az élőké.” Ezekből a szavakból kiindulva ablakot nyit a halál
utáni életre: a test kötelékeitől megszabadult hívők úgy élnek majd, „mint az
angyalok”, a Lélek élteti majd őket. Az angyalokéhoz hasonló, a Lélektől
áthatott élet valójában már ezen a földön elkezdődik, amikor az ember a szívébe
fogadja Isten szavát, és életét Jézusra bízza. Jézus sokszor hangsúlyozza ezt a
tanítványoknak. Lázár sírjánál, mielőtt visszaadta volna őt az életnek, így
szólt Máriához: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha
meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.” (Jn
11,25–26) Aki életét Jézushoz köti, már most átmegy a halálból az életbe; a
halál az ő számára is olyan lesz, amilyen Jézus számára volt: átmenet a földi
életből a feltámadott életbe, ebből a világból az Atyához.
Imádság a szentekkel
