Mt 5,43–48. Szeressétek ellenségeiteket
43Hallottátok, hogy azt mondták: ‘Szeresd felebarátodatés gyűlöld ellenségedet.’ (Lev 19,18) 44Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, 45hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gonoszoknak. 46Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? 47És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? 48Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Jézus merész ideált állít elénk. Azt mondja:
„Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” Ez nyilvánvalóan
lehetetlen. És mégis, ha befogadjuk szeretetét, akkor Isten tökéletességének
útjára lépünk. Egy olyan korban, amikor a szembeszegülés és az ellenségkeresés
logikája uralkodik, az ellenség szeretetére való buzdítás meglehetősen
megdöbbentőnek tűnik, ugyanakkor felszabadító. Felszabadít az egyre inkább elhatalmasodó
gondolat alól, hogy mindig keresni kell egy ellenséget, valakit, akivel szembeszállhatunk.
Jézus tudja, hogy az életben vannak nehéz kapcsolatok is, amelyekben a másik
emberrel való találkozás gyakran összecsapássá fajul; tudja, hogy az emberek
között könnyen támad ellenségeskedés. De éppen ennek a pokoli láncolatnak a
legyőzésére Jézus egy olyan dologra buzdít, amelyet még senki sem mert
kimondani: „Szeressétek ellenségeiteket!” Csak így győz igazán a szeretet. Az
evangélium nem tagadja, mennyire bonyolult az élet; ha valamit, akkor azt
tagadja, hogy a szembenállás logikája lenne a kapcsolatok egyetlen mozgatója,
és mindenekelőtt azt, hogy ez elkerülhetetlen lenne. Azért is, mert aki ma
ellenség, újra barát lehet, vagy baráttá válhat.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
