Jézus Szentséges Szívének ünnepe
Jn 19,31–35. Lándzsát döfnek oldalába
A zsidók pedig, mivel készületnap volt, kérték Pilátust,
hogy törjék meg lábszárcsontjaikat, és vegyék le őket, hogy a testek ne
maradjanak ott a kereszten szombatra, mert az a szombat nagy nap volt. 32Odamentek
tehát a katonák, és eltörték a lábszárát először az egyik vele együtt
keresztrefeszítettnek, aztán a másiknak. 33Amikor azonban
Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a
lábszárát, 34hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta
oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. 35Aki ezt látta,
tanúságot tett róla, és igaz az ő tanúsága. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti
is higgyetek.
Az Egyház ezen a napon Jézus Szentséges Szívét ünnepli.
János azt írja: „…az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és
víz folyt belőle.” A liturgiában való emlékezés meghívás mindannyiunk számára,
hogy figyelmünket annak a szívnek a misztériumára fordítsuk, amely kiüresítette
magát a mi üdvösségünkért. Hússzív, amely megrendült, sírt, gyengéd lett,
szenvedélyre gyúlt, soha nem önmagáért, hanem csakis másokért. Senkit nem
részesített előnyben, kivéve a legszegényebbeket, a legkisebbeket, a
leggyengébbeket, a bűnösöket. Nem olyan szív, mint a miénk, mely gyakran kőből
van, érzéketlen még az ilyen nagy szeretet láttán is. Ennek a szívnek az
együttérzéséből, megrendüléséből indult ki Jézus nyilvános működése. Máté azt
írja, hogy Galilea városait, falvait járva Jézus szíve megesett a tömegeken,
akik hozzá mentek, mert fáradtak és kimerültek voltak, mint a pásztor nélküli
juhok (Mt 9,36). Elkezdte összegyűjteni őket, gondoskodni róluk. Jézussal
elérkezett végre a Jó Pásztor, akiről Ezekiel próféta beszélt: „Nézzétek, magam
gondoskodom nyájamról és magam ügyelek rájuk. Amint a pásztor szemlét tart
nyája fölött, amikor elszéledt juhai között van, én is szemlét tartok juhaim
fölött, amelyek azon a napon szétszóródtak. Visszahozom őket mindenünnen.” (Ez
34,11–12) János evangéliuma arra hív, szegezzük tekintetünket a keresztre
feszítettre, arra a szívre, mely hagyta, hogy átszúrják értünk, hogy újra erőt
adjon az embereknek a szeretetre.
A Szent Kereszt imádsága
